Nem véletlenül kapott Pulitzer-díjat. Kicsit félve álltam neki, mert tapasztalataim szerint a díjazott könyvek sokszor vagy nagyon unalmasak, vagy nyomasztóak, legalábbis részben. Ez viszont egyszerűen zseniális volt. Egy pillanatra sem vált unalmassá, volt, hogy lefekvés előtt olvastam, és már épp le akartam tenni, de annyira izgalmas rész jött, hogy muszáj volt még vagy 15-20 oldalt elolvasnom. :) Ami a legjobb benne szerintem, ahogy a gyerekek szemszögéből meséli el az egészet. Nem nagyon találom a megfelelő szavakat, de tényleg annyira, de annyira tetszett az egész. Olyan megnyugtató volt olvasni, jó volt kicsit gyerekfejjel átélni a dolgokat, közben izgalmas is, humoros is, játékos is, szívmelengető is, és nagy bölcsességeket is tartalmaz. Ja és a Boo Radley vonal is nagyon tetszett, bár nem tudnám teljesen pontosan megfogalmazni, hogy miért. :) Szerintem mindenkinek "kötelező", igazából 14-15 éves kor felett biztos, bár előtte is élvezhető, max. nem mindent ért az ember. :)

Moly link

Valaki belinkelte valahova, hogy ez mennyire jó kis karácsonyi történet. Igazából karácsonykor szerettem volna karácsonyi történetet olvasni, de valamiért egy unalmas pillanatomban belekezdtem már így hetekkel előtte, és az ilyen könnyed történetekkel nálam könnyen megesik, hogy aztán végig is olvasom, ha már véletlenül elkezdtem, mert valami "kényszert" érzek rá, hogy folytassam. :) Pedig egyébként nem volt életem könyve, az biztos. Mármint nem azt mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam. Csak valahogy nem egy nagy alkotás. Az írónő stílusa nekem néhol kicsit túl "egyszerű", meg valamiért a főszereplők kapcsolatát összességében nem igazán éreztem reálisnak (és nem az idilli romantikus képek miatt főleg, hanem valahogy az egész összességében nem jött át). Viszont például egyértelműen felébresztette a síelés iránti alapvetően is erős vonzalmamat a könyv, a 8 pontot főleg ezért kapja meg. Egyre jobban várom a havat, azt meg pláne, hogy síelhessek :) (Talán azért is fogott meg ez a része, mert Nagyapám, Nagymamám szintén nagy síelők voltak (síugrás, sífutás), még olimpián is voltak, így kicsit felébredt bennem is a családi büszkeség irántuk :). ) Meg az a vonal is tetszett, ahogy Kayla végre megtapasztalja a szeretetet az életében, és hogy ez milyen hatással van rá. Na szóval összességében egy aranyos, könnyed kis (azért bizonyos szempontból korhatáros) téli történet, ha valaki ilyesmire vágyik éppen, akkor a célnak teljesen megfelel. :)

Moly link

Valaki valahol belinkelte, hogy milyen vicces, én meg néztem, hogy egy "A Kaszás" című könyv mégis hogy lehet vicces. Aztán elolvastam az ismertetőjét, és azonnal tudtam, hogy ez egy nekem való könyv. Nagyon bírtam végig a humorát, sokszor hangosan röhögtem. Egyszerűen fantasztikus, kreatív, baromira fantáziadús (szerintem), mármint ezalatt azt értem, hogy olyan dolgok jöttek szembe a könyvben, amikre igazán nem számítottam, és ettől még sokkal viccesebbek voltak ezek a részek. Ami pedig még zseniális szerintem, hogy a humor mellett tök jó, mélyebb gondolatok, bölcsességek is vannak benne, szóval röhögés közben még el is gondolkodtat. A többi Terry Pratchett könyvet még nem ismerem, a borítójuk alapján sosem olvastam volna őket, de azt hallottam, hogy a többi is ennyire jó a Korongvilág részek közül, úgyhogy könnyen megeshet, hogy a közeljövőben rákattanok ezekre a könyvekre. :) Biztos humorérzéktől is függ egyébként, de én mindenkinek ajánlom, legalább egy próbát megér, ha véletlenül hasonló a humorérzékünk, akkor biztosan kihagyhatatlan! :)

Moly link

Egyszer kisebb koromban (valamikor 10 évesen, vagy pár évvel később) elkezdtem, de nem sokkal később abba is hagytam, és annyi maradt meg róla emlékként, hogy "nem bírtam végigolvasni, mert mindenki meghal benne". Na hát azóta kicsit felnőttem, és gondoltam, hogy na most azért már jobban bírom az ilyesmiket valamivel. Szóval gondoltam, hogy ha már van ilyen kategória a 2015-ös olvasási kihíváson, meg egyik tesómnak is épp kötelező a suliban, úgyhogy lehet, hogy filmen is megnézzük mostanában együtt, akkor már miért ne próbálkozzak meg vele újra? Bele is kezdtem, és egyáltalán nem tűnt olyan vészesnek, mint amilyennek kb. 10 évvel ezelőtt éreztem. Összességében azt tudnám mondani, hogy mindig történik valami, szóval olvastatja magát a könyv, tehát izgalmas is, romantikus is, viszont a gonoszság, ami az egész mű hangulatában szerintem nagyon meghatározó volt, nekem túl sok volt, vagy túl tömény, vagy nem tudom hogy fogalmazzak. Igazából persze ha már elkezdtem, kíváncsi voltam, hogy alakul az egész, meg tényleg nem volt unalmasnak mondható, de voltak olyan pillanatok, amikor már nagyon nagyon elegem volt a sok gyűlöletből.. Egyszerűen túl sok volt, és így néha kicsit nyomasztó hangulatom lett attól, hogy olvastam. Viszont egészében véve tényleg egy nagyon jó alkotás, szóval szerintem érdemes egyszer az életben elolvasni. :)

Moly link

Karizmák ünnepén volt egy stand, ahol lehetett válogatni csomó könyv között, és ingyen elvinni őket. Ilyen "könyv-turi" szerű dolog volt. Elég sok francia meg más idegen nyelvű könyv volt, de elszórva lehetett találni azért magyarokat is. Nagyon sok féle volt, de ami ilyen úgymond "olvasnivaló" volt, olyanból kevés volt. Ezért is örültem nagyon, amikor ráakadtam erre. Hazatérve azt a néhány szerzeményemet, amit sikerült kiválogatnom, letettem az ágyam mellé, aztán jó ideig hozzájuk sem nyúltam. Aztán hónapokkal később eszembe jutott, hogy a nagy 2015-ös olvasási kihívásnál ebbe a kategóriába még nem is soroltam semmit, és hogy ha már kiválogattam ezt a pár könyvet, miért ne olvassak azok közül egyet, végülis az enyémek és még egyikbe sem kezdtem bele. Végül erre esett a választás, és bár a többit még nem olvastam, de jó döntésnek bizonyult. Vannak benne igazi reményt keltő történetek, persze akadnak hihetetlen, vagy a "csoda tartalom" ellenére túl szomorú, vagy kevésbé élvezhetőek is, de mindenképp megérte az összeset elolvasni. Az elején is vannak kiemelkedően jók elszórva, de főleg a vége felé még az is előfordult, hogy annyira magával ragadott egy-egy történet, hogy alig bírtam letenni. :) Meg hát azért -, és ez főleg a pozitív hangulatúakra igaz, - jól esett tényleg csoda számba menő igaz történeteket olvasni, reményt ad az embernek, hogy miért pont vele ne történhetnének ilyesmik, vagy akár felismeri, hogy igazából már vele is bőven történtek csodák, csak néha esetleg elfeledkezik ezekről az ajándékokról. :)

Bookline link

Antikvárium link

Moly link

Természetesen édesanyámtól kaptam a könyvet. :) Egyszer régebben elkezdtem már egyébként, csak akkor a sok spanyol név valahogy elriasztott, nem nagyon olvastam még ilyen stílusú könyvet. Aztán most újra belekezdtem, az elején megint döcögősen ment, nem sokkal utána pedig azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni. (És nem azért, mert a kezemhez ragadt, vagy ilyesmi. :D) Maga a csoda egész története nagyon megfogott, különösen tetszett benne "Isten humorérzéke". Meg aztán a váratlan fordulatok miatt is olvastatta magát a könyv, meg érdekes volt a különböző lelkivilágok alakulását is követni. Szóval összességében végül eléggé megtetszett. :)

Moly link

Valamelyik kihívásos csoportban láttam ezt a könyvet, talán az is lehet, hogy a konyvkihivas.hu-n az ellentétes jelentésű szavak kategórájában. A lényeg, hogy tök véletlenül találtam rá. Először a várólista legeslegvégére tettem, hogy majd, ha lesz később időm, most van egy csomó más jelölt, stb.. Aztán egyre többször a szemem elé került a címe, így hát amikor több könyvet vittem vissza egyszerre a könyvtárba, gondoltam egyet, és elhoztam helyettük ezt. Valamiért kicsit olyasmire számítottam, hogy ilyen elgondolkodtató, amnéziás, mélyebb, komolyabb könyv, bár nem tudom, hogy miért, mert közben meg csomóan írták, hogy milyen vicces. Na hát végül egy jó humorú, tartalmasabb gondolatokkal is teletűzdelt történetet olvashattam, ami szerintem nem is a második esélyről szól főleg, mint ahogy sokan írják, hanem sokkal inkább a házasságról. Arról, hogy egy kapcsolat, akármilyen tökéletes is, nem megy csak simán magától, dolgozni kell rajta, küzdeni kell érte, és amennyit te beleteszel, annyit kapsz majd te is belőle, hogy a házasságban vannak felhőtlen, könnyebb, nehezebb és nagyon nehéz pillanatok is, de a problémákon mind túl lehet lendülni együtt, ha igazán akarjátok és nem feledkeztek meg közben a boldog pillanatokról.

Moly link

Jó rég olvastam Shakespeare-t, ami hiba volt. Valamiért az ragadt meg bennem, hogy régi alkotónak nem is lehet jó humorérzéke, de hogy miért, azt nem tudom. Mindenesetre jó nagy tévedés volt. Zseniális az egész, viccesebbnél viccesebb karakterek, helyzetek vannak a műben. Kb. fél nap alatt kivégeztem, ráadásul pont egy problémás napon olvastam, aminek a túléléséhez ez is nagyban hozzájárult. :) Megjött a kedvem a színházi változathoz is, bár nem tudom, hogy épp van-e műsoron valahol.. :)

Moly link

Agatha személyisége az életben nem állna közzám közel, de így jó volt végigkövetni a történetét, ahogy átalakul, ahogy leveti magáról szép lassan a "nagyvárosi rossz tulajdonságokat". Persze nem egy Agatha Christie, ha valaki arra számítana, de egy aranyos angol regény krimi vonallal fűszerezve. :) Olvastatta magát, amint volt egy kicsit több időm leülni, rögtön kivégeztem. :)

Moly link

Villamosra, buszra, séta közbenre, alvás előttre, orvosnál várakozásra, akárhova, mindenhova. Ha nincs időd, azért, ha van, akkor meg azért. Feldobja az üres perceket, és a nem üreseket is. Nagyon tetszik a humora, és tök jó, hogy ennyire sokféle, színes, kreatív, vicces, komoly az összes történet és még mondanivalójuk is van. :)

Moly link