Nehezen szántam rá magamat, valamiért épp nem volt kedvem ilyen hosszú olvasnivalóhoz. Aztán elkezdtem és nem jött át az egész. Aztán eljött a pillanat, amikor mégis. És onnantól kezdve nem bírtam abbahagyni. Biztos, hogy ez az ember nem volt normális, de eszméletlenül jófej lehetett, ennyi baromság nem tudom, hogy tud kijönni valakinek a fejéből, pláne ilyen töményen. :D Ráadásul nem is üres a sok baromság, hanem van is mögötte valami. Na szóval a lényeg, hogy nagyon tetszett. Meg valahogy olyan "többször olvasós" jellege van, és van egy olyan megérzésem, hogy ez így is lesz.

Moly link

Hát ez nagyon aranyos volt. Az írónő is belopta magát a szívembe a stílusával, hát még Marci meg Erzsi a személyiségükkel. Nem azt mondom, hogy óriási durranás, mégis a maga kategóriájában egyértelműen első. Tisztára szeretnivaló, és miközben olvasod, olyan kellemes érzés tölt el, sokszor talán el is mosolyodtam magamban. :)

Moly link

Azt hiszem még csak másodszorra olvastam, de persze kedvenc. Mármint az összes Harry Potter közül valamiért nekem ez tetszik a legjobban. Csikócsőr, a Siriusos vonal, az idővel való játék, Hermione kisebb "lázadásai", a Tekergők Térképe, és még sok minden más az, ami hozzájárul azt hiszem ehhez. De egyébként már az egész "Harry Potter feeling" is hiányzott, lehet, hogy hamarosan rákattanok a többire is. :)

Moly link

A Momo miatt már eleve bíztam Ende-ben, és tényleg bejött a sejtésem. Annyira, de annyira jó. Akkora fantázia van az egészben (mindenféle értelemben :) ), hogy az valami zseniális. Minden egyes lény, amit az író megteremtett annyira kreatív. (A versenycsiga amúgy az egyik kedvencem, még ha annál pont vannak sokkal ötletesebbek is:) ) Az egészben az a legjobb, hogy a sok fantáziadús világ, város, ország, lény, szereplő, helyzet, történet mellett van az egésznek egy mélyebb értelme is, és emiatt szerintem minden korosztálynak tök jó ez a könyv. Nem tudtam (tudok) betelni a sok fantáziával, ami benne rejlik. :)

Moly link

Izgalmas volt, rejtélyes, érdekes volt, ahogy próbáltam elképzelni a korabeli Budapestet. Összességében tetszett nagyon, olvastatta magát, volt, amikor nagyon nehéz volt letenni. A problémát egyedül az okozta, hogy én nem tudtam, hogy ez egy több részből álló sorozatnak az első része. :D Így el lehet képzelni, mekkora csalódás volt, amikor a végén nem is volt vége.. Na de ez legyen a legnagyobb bajom, így legalább lehet izgatottan várni a folytatást. :)

Moly link

Vicces volt így képregényben olvasni. Mondanám, hogy jobb vagy rosszabb, de igazából egyik sem, hanem inkább más. A történet persze tök jó, de hát Rejtőtől nem is vártam mást :) (Egyébként nem ez a legjobb, amit olvastam tőle, de hát pl. a Vesztegzár a Grand Hotelben, A szőke ciklon, vagy a Piszkos Fred, a kapitány mellett nem csoda.. :) ) Korcsmáros Pál rajzaival most találkoztam először és nagyon tetszettek. Piszkos Fredet pl. nagyon jól ábrázolja. Na szóval, a lényeg az, hogy megint egy fordulatos, humoros, nagyszerű Rejtő történettel lettem gazdagabb :)

Moly link

El is feledkeztem Agatha Christieről, bár fogalmam sincs, hogy tehettem. :) Most, hogy véletlenül elém került, rájöttem, hogy muszáj még olvasnom tőle. Egyszerűen zseniális. Nem mintha ezt bárkinek magyarázni kéne.. :) Ennek a történetnek pedig különösen tetszik a megoldása.

Moly link

Nem volt rossz, nem volt unalmas, olvastatta magát. Voltak benne jó gondolatok is. Ami kifejezetten tetszett benne, az a szabadságérzés. Számomra egyébként valahogy egy átlagos tinikönyv volt, de hát valamikor ilyenre vágyik az ember. :) Kíváncsi leszek a filmre.

Moly link

Érdekes volt nagyon. Alapból persze nekem is az keltette fel az érdeklődésem, mint gondolom sok más emberét, amikor olvastam, hogy hogyan írta a könyvet. Ez akár szeretnénk, akár nem, ad valahogy az egésznek egy pluszt valamilyen (nem tudom megfogalmazni milyen) értelemben. Biztos vagyok benne, hogy baromi nehéz volt neki ez az egész helyzet, és még így a könyv elolvasása után sem mondanám azt, hogy egyáltalán sejtésem van arról, hogy min mehetett keresztül. (Najó sejtésem talán igen.) Viszont annyira jó volt olvasni, hogy amellett, hogy leírta a nehézségeket (és sok helyen annyira jól fejezi ki magát! "Egy fekete légy száll az orromra. Forgatom a fejem, hogy elhessegessem. Rám csimpaszkodik. A görög-római birkózóversenyek, amelyeket az olimpiai játékokon láthattunk, nem voltak ilyen kegyetlenek."), annyi pozitív dolgot is ír, felfedezi a világ szépségeit, az apróbb örömöket, néhol játékot csinál a szenvedésből, néhol humorral kezeli a helyzetet.
Először egyébként féltem kicsit elolvasni, hogy ez nekem sok lesz, vagy ilyesmi, de utólag azt kell mondanom, hogy teljesen felesleges félelem volt. Szóval összességében tetszett, egészében véve, még ha furán is hangzik, de pozitív kicsengése van, jó volt olvasni, és jó érzéssel gondolok vissza a könyvre.

Moly link

Mindig is érdekelt valamiért ez az ember. Amikor pár hónapja láttam a róla készült filmet, azonnal felkerült az el kell olvasni listámra ez a könyv. Kíváncsi voltam az ő gondolataira, érzéseire a vele történt eseményekkel kapcsolatban, viszont ezek a film alapján nekem nem igazán jöttek át. (Volt, amit nem is tudtam hova tenni a film alapján, de a könyv elolvasása után már valamivel jobban értettem.) Különösen tetszett, hogy nem "csak" az életéről ír a könyvben, mármint nem úgy, amire számítottam. Ez alatt azt értem, hogy ír például a fekete lyukakról is meg ilyesmikről. Persze ezeknek a legnagyobb részéből lényegében semmit sem értettem, de valahogy úgy tudta mégis megfogalmazni, hogy miközben olvastam, az az érzésem volt, hogy mégis értek belőle valamit. :D
Meg nagyon tetszett a sok kép is, így könnyebben el lehetett képzelni, amiket mesél, és tök jó volt, hogy egészen kiskorától kezdődően voltak.
Szóval összességében tetszett a könyv, örülök, hogy többet megtudtam Hawking életéről, gondolatairól, érzéseiről, kutatásairól. :)
Ja és nekem személy szerint szimpatikus a csávó. :)

Moly link