Valaki belinkelte valahova, hogy ez mennyire jó kis karácsonyi történet. Igazából karácsonykor szerettem volna karácsonyi történetet olvasni, de valamiért egy unalmas pillanatomban belekezdtem már így hetekkel előtte, és az ilyen könnyed történetekkel nálam könnyen megesik, hogy aztán végig is olvasom, ha már véletlenül elkezdtem, mert valami "kényszert" érzek rá, hogy folytassam. :) Pedig egyébként nem volt életem könyve, az biztos. Mármint nem azt mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam. Csak valahogy nem egy nagy alkotás. Az írónő stílusa nekem néhol kicsit túl "egyszerű", meg valamiért a főszereplők kapcsolatát összességében nem igazán éreztem reálisnak (és nem az idilli romantikus képek miatt főleg, hanem valahogy az egész összességében nem jött át). Viszont például egyértelműen felébresztette a síelés iránti alapvetően is erős vonzalmamat a könyv, a 8 pontot főleg ezért kapja meg. Egyre jobban várom a havat, azt meg pláne, hogy síelhessek :) (Talán azért is fogott meg ez a része, mert Nagyapám, Nagymamám szintén nagy síelők voltak (síugrás, sífutás), még olimpián is voltak, így kicsit felébredt bennem is a családi büszkeség irántuk :). ) Meg az a vonal is tetszett, ahogy Kayla végre megtapasztalja a szeretetet az életében, és hogy ez milyen hatással van rá. Na szóval összességében egy aranyos, könnyed kis (azért bizonyos szempontból korhatáros) téli történet, ha valaki ilyesmire vágyik éppen, akkor a célnak teljesen megfelel. :)
