Nagyon aranyos történet szerintem. Az a könnyed, romantikus, sejted mi lesz a vége típusú, de mégis különleges a maga fajtájában. Vannak benne jó gondolatok is, humor is, romantika is, még ha nem is remegős, agyonizgulós, de egy kis izgalom is. Szóval ha épp nem egy mély tartalmú, hanem inkább egy könnyedebb könyvre vágysz, szerintem ez jó választás. :) (A belőle készült filmet még nem láttam, de mindenképp tervben van.)
Hát ez nagy pozitív meglepetés volt. Belekezdtem, mert hogy nem hosszú, meg mégiscsak Erik Kästner (A két Lotti, Emil és a detektívek nagy kedvenceim), de nem számítottam semmi különösre. Pedig egy baromi vicces, jó humorú könyv, szeretnivaló szereplőkkel. Mondjuk a két említett művével szemben kisebbeknek annyira nem ajánlanám, mert szerintem ők nem biztos, hogy egyből megértenének minden szálat, de olyan 12 év felett simán. Persze fiatalabbaknak is meg lehet próbálkozni, csak mondom, lehet, hogy idősebb korukban majd jobban tetszik nekik, amikor újra elolvassák. :) Kicsit egyébként Rejtő Vesztegzár a Grand Hotelbenje jutotott eszembe róla, de lehet, hogy csak az azonos hotel név miatt.. :) Összességében a lényeg, hogy ha szeretnél egy kis vidámságot, furfangot, bohókás hangulatot a hétköznapokba, ezt ne hagyd ki semmiképp sem. :)
Egy olyan könyvre vágytam, ami nem tartogat hatalmas meglepetéseket, könnyed, de mégsem lassú a történet, van benne egy kis romantika, egy kis titokzatosság, nem bonyolultak a szálak, de mégis leköt, aranyos, nem szomorú.. És azt kaptam, amit vártam. Épp beteg vagyok, és pont erre volt szükségem így regenerálódás közben, hogy egy semmilyen, de mégis kellemes, könnyed, kikapcsoló könyvet olvassak. Tengerpartra is tökéletes egyébként, vagy bármikor, amikor egyszerűen csak el szeretnél szakadni egy kicsit a hétköznapoktól, a külvilágtól, és egy aranyos nyári történet közepén szeretnéd magad találni. :)
A szeretetről tartalmaz apró történeteket. Annyi van benne, hogy biztosan mindenki talál legalább egy olyat, ami igazán a szívéhez szól. Vannak benne tanulságos, megható, aranyos, szomorú, vidám történetek, szóval igazán sokszínű. Talán, ha 1-2 kedvencet ki szeretnék emelni, az egyik mondjuk az, amelyikben egy család kávét visz a hidegben dolgozó embereknek (ez így nyilván nem írja le jól a lényeget, úgyhogy mindenképp olvasd el :) ), a másik pedig amikor egy felnőtt megbarátkozik a szomszéd kislánnyal (szintén). De persze csomó másik is nagyon jó, csak talán ez a kettő az, amire mondjuk azt mondom, hogy a kedvenceim.
Amiért csak 9.5 pontot adtam 10 helyett, az az amerikai vonás, ami sajnos azért kicsit megtalálható benne. De ettől függetlenül nagyon értékes történeteket tartalmaz, és nem hosszúak, szóval minden napra egy-egyet be lehet vállalni, vagy amikor épp van szabad 5 perced :) (Akár még ha hasonló problémáid vannak, megoldást is találhatsz rájuk egy-egy történetben. :) )
Egyébként az író ebben a (feliratos) videóban beszél a könyvről röviden: (kb. 2 perces)
Ez egy nagyböjti könyv. Tolvaly Ferenc leírja, hogy egyik évben hogyan élte át a böjt minden egyes napját. Nekem személy szerint nem sikerült végig átélnem vele az élményeit, de néha nagyon találó és jó gondolatokat adott egy-egy naphoz. Érdemes úgy olvasni, hogy nagyböjt minden egyes napján elolvasod az aznapi gondolatait, akár reggel a nap kezdéseként, vagy este a nap befejezéseként. Ad egy "ritmust" a nagyböjthöz, vagy hogy is fogalmazzak. Talán az alapvető keret jobb kifejezés.
Lehet, hogy kicsit túl sok könyvnek adok 10 pontot. De ez is nagyszerű alkotás. Ez az egyetlen, amit olvastam Vonnegut-tól. Nem tudnám megmondani, hogy ez is marad-e az egyetlen, de hogy ez jó választás volt, az biztos. Az életszemlélet, amit át szeretne adni, baromi érdekes. Az idő nem számít, lehet, hogy épp adott pillanatban rossz, de egy másik pillanat viszont boldog. És ezeket a pillanatokat kell igazán megélni. Annyira találóan fogalmazza meg a dolgokat, és a stílus, amiben kimondja a nagy igazságokat..Király :) Ha jól tudom, ez eredetileg Assisi Ferenc egy imája, de ez a gondolat is többször szerepel a műben és nagyon tetszik:
Pulitzer-díjas. Mondanám, hogy "jéé", de legfeljebb ironikusan. Szóval nem meglepő. Nagyszerűen leírja az Észak és Dél harcát, az amerikai polgárháborút. Én ezelőtt kb. semmit se tudtam róla, ami nyilván az én hibám, de így teljesen át tudtam érezni, és nem csak ezt a háborút, hanem úgy általában a háborúkat, a közeledésüket, a lezajlásukat, a következményeiket. Alapból baromira nem bírom a háborús történeteket, de ez más. A szereplők jelleme is baromi jól ki van dolgozva. Mindig, amikor már majdnem elkezdtem unni a történetet, történt valami új fordulat, valami ami miatt mégsem tudtam abbahagyni. Talán legfeljebb egyszer tartottam egy rövidebb, pár napos szünetet, de csak azért, mert azt azért meg kell hagyni, hogy az embernek nincs mindig hangulata az ilyen jellegű (tempójú?) könyvekhez. És ezalatt gondolok a Jane Austen vagy Brontë könyvekre is, valahogy ezek nálam egy kategóriába esnek. (És félreértés ne essék, a kedvenceim közé tartoznak. Mármint amikor van hozzájuk hangulatom. Szóval olyan 95%ban. :) ) Egyébként nekem Melanie lopta be magát legjobban a szívembe. Az a jóság, az a szeretet, az a nyitottság, ami mind megvan neki.. Irigylésre méltó. :) De persze például Rhettet is nagyon bírom (persze nem ugyanezen tulajdonságai miatt:D), és még Mammyt is kifejezetten (a filmben ő egyébként nagyon király :) ), meg nyilván még csomó szereplőt. Összességében azt hiszem azt lehet mondani, hogy a nők nagy részének biztosan baromira tetszik, a férfiak közül pedig inkább csak az idősebbeknek (szerintem általában ők jobban "bírják" a lassabb, terjedelmesebb, romantikusabb könyveket), illetve a romantikusabb lelkületűeknek és az irodalom kedvelőknek is biztosan. Ja és persze azt is meg kell jegyezni így a végén, hogy eszméletlenül nagyszerű és értékes alkotás.
Ja és a film. Hosszú. 1939-ben készült, de ha ezt nem tudod róla, ki nem találod. Baromi profi alkotás. A szereplők Ashleyn kívül nagyszerűen el lettek találva szerintem. Főleg talán Rhett, de Melanie, Mammy, és a többiek is. Persze ebben is vannak részek, amik mások, mint a könyvben, vagy kimaradtak a filmből (itt olvashatsz róluk bővebben), de mindezek ellenére komolyan nagyon király az egész. A szüleim pl. csak a filmet látták, de másodszorra is hajlandóak voltak velem megnézni (mindketten :) ). Viszont aki teheti, szerintem előbb a könyvet olvassa, mert az még a filmnél is zseniálisabb. Persze, akinek nincs türelme hozzá, de a filmhez van, hát akkor azt ne hagyja ki. :)
Ez egy olyan el kell olvasnod egyszer az életben könyv. Nem azért nem adtam rá 10 pontot, mert nem 10 pontos. Csak kicsit már lerágott csont. Bár az igaz, hogy jogosan. Tényleg valódi értékek vannak benne megfogalmazva és sokminden bölcs dolgot mond. Aranyos, érdekes, és valahogy valamilyen kellemes érzéssel tölt el olvasás közben. Szóval ha még nem olvastad, mindenképp. Ha pedig igen, ne felejtkezz el róla. Végtelenszer hallotta már mindenki, de tényleg full igaza van a rókának:
"– Isten veled – mondta a róka.
– Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
Ja és csak egy megjegyzés még: érdemes utána olvasni Exupéry történetének, rövid bejegyzés a wikipédián, de szerintem tök érdekes (főleg a halála körüli rejtélyekre és a megoldódásukra gondolok). Wikipédia link
Ez a könyv..Nem nagyon találok szavakat. (Persze ez általában jellemző rám, úgyhogy lehet, hogy nem sokat mond. :D) Nem tudom írtam-e már másik könyvre, de ez tökéletes. Tényleg. Kicsit sajnálom, hogy a film miatt tinicuccá lett nyilvánítva sok ember szemében. Pedig ez igazi értékeket hordoz. Szeretet, humor, az élet keresztjének viselése, szerelem, őszinte érzelmek, és még sorolhatnám, ha jól bánnék a szavakkal, és le tudnám írni, hogy még mi minden van benne. Előbb láttam a filmet. Ez általában elrontja az egészet. De ebben az esetben teljesen más volt a helyzet. Bár a film is eszméletlen jó (a magyar szinkronnal kapcsolatban ugyan vannak kifogásaim, de hát nem lehetek telhetetlen), a könyv még sokkal sokkal jobb. A szülők kapcsolata a lányukkal különösen megfogott. De ahogy ezek ketten (mármint a két főszereplő) kezelik a betegségüket, ahogy így is tudnak szeretni, örülni, boldognak lenni..Egyszerűen gyönyörű, megható, egyszerre könnyezni és mosolyogni való. :)
Az a baj, hogy Rejtőről szerintem nem tudok újat mondani. Fordulatos, kreatív, röhögős, ötletes, izgalmas. Egyszerűen 10 pont és kész. :D