Hát ez a könyv zseniális. Nem, nem olyan, mint a százéves ember. Mindenki ahhoz hasonlítja, de igazából szerintem tök más. Abban a humor van egyértelműen előtérben. Itt a humor mellett nagy szerepet játszanak az érzelemek is, sőt van benne tragikus vonal is, de igazából ez nem teszi szomorúvá a könyvet, még számomra sem, pedig ez amúgy sokszor előfordul, hogy egy kis tragikus dolog miatt már negatívan gondolok a könyvre. Aranyos, szívhez szóló történet, a hétköznapokból ismerős jellemek szerepelnek benne. Ove-t tutira nagyon megszereted olvasás közben, vagy ha más nem, a végére. A másik kedvenc szereplőm meg a szomszéd nő. De igazából mindenkit bírtam a történet alatt. Még a macskát is :) Ja és őszintén bőgős részekből is bőven kijut. Akár örömtől, akár meghatottságtól, akár szomorúságtól is, szóval sokféleképpen. Szerintem ez egy olyan könyv, amit nem érdemes kihagyni. :)

Moly link

Nem is tudom kell-e magyarázni a 10 pontot. Rejtő az Rejtő. Baromi vicces, kreatív, fordulatokkal teli, röhögős és közben még izgalmas is. Egyszerűen nagyszerű :D Bírtam a szereplőket, az ötletes trükkjeiket, a sok kavarást, a nyomozós vonalat, igazából mindent.

Moly link

Talán annyit még hozzáfűznék, hogy a film elég sokban különbözik a könyvtől, szóval nehogy olyasmi elvárásokkal üljön le valaki megnézni, hogy ugyanaz lesz. Talán egyébként annak, aki nem olvasta a könyvet, annyira nem biztos, hogy vicces és követhető lesz a film, de mivel én olvastam, ez csak tipp a többiek reagálása alapján, akikkel néztem. :)

A pasi a szomszéd sír mellől folytatása. Ha az tetszett, ez is fog. Bár kicsit talán kevesebb van benne, de nehéz megfogalmazni, hogy milyen szempontból. Mindenesetre itt is folytatódnak az aranyosan hülye szereplők aranyosan hülye problémái. Az is a jó egyébként Mazetti könyveiben, hogy rövidek a fejezetek, így nem "vesz el" órákat az életedből, szóval ha csak rövid kikapcsolódásra vágysz, azt nagyon jól meg tudja adni. Nem is szaporítanám a szót, az első mondatom elmond igazából mindent a könyvről. :)

Moly link

Hasonló a stílusa a Pingvinélethez. Szintén annyit tudok róla mondani, hogy nem egy óriási durranás, de jó humorú, sokszor elmosolyodsz olvasás közben, és itt a pingvinek helyett a tanyasi életet lehet megismerni közelebbről :) A két főszereplő pedig egyszerűen vicces. Úgy ahogy vannak, a maguk hülyeségével és egyszerűségével, a hülye problémáikkal a történet alatt szép lassan belopják magukat a szívedbe. :) Nem a szokásos tiniromantika, hanem helyette egy kicsit flúgos romantika van belerejtve a sztoriba. Szóval összességében villamoson olvasható, egyszerű kis aranyos történetről van szó, mert nem fuldokolsz a röhögéstől, de mégis mosolyt csal az arcodra.

Moly link

Alapvetően nem egy óriási durranás a könyv, egy olyan jól kikapcsol típusú, de mégis kicsit több. Érdekes, ahogy a szereplők különböző személyisége kibontakozik, ahogy az egyes szereplők szemszögéből vannak elmesélve a történtek. Nem olyan, amitől halálra röhögöd magad, de jó humora van nagyon, sokszor elmosolyodsz miközben olvasod. Engem ugyan különösebben sosem érdekelt a biológia vagy az állatok, de itt különösen tetszett, hogy olvasás közben a pingvinekkel is megismerkedhettem közelebbről :) És persze a romantikus szál sem hiányozhat belőle. Szóval összességében én élveztem olvasni, mindenből volt benne egy kicsi, ami a kikapcsolódáshoz kell, és még érdekességeket is megtudtam. :)

Moly link

Sajnos sűrűek a hétköznapok, el-elmaradozok az elolvasott könyvek véleményezésével, még ha csak mindegyikről röviden írok is.. De ami késik, nem múlik :)

Hamarosan a következő könyvekről kerül majd fel 1-2 bekezdés:

Katarina Mazetti - Pingvinélet

Katarina Mazetti - A pasi a szomszéd sír mellől

Katarina Mazetti - Családi sírbolt

Rejtő Jenő - Vesztegzár a Grand Hotelben

Fredrick Backman - Az ember, akit Ovénak hívnak

Rejtő Jenő - A szőke ciklon

John Green - Csillagainkban a hiba

Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

(Ha már ilyen listát írtam, akkor már ide biggyesztem zárójelesen azokat is, amik folyamatban vannak:

Margaret Mitchell - Elfújta a szél

Kurt Vonnegut - Az ötös számú vágóhíd

Örkény István - Válogatott egypercesek

Kiss Ádám - Szütyiő

Tolvaly Ferenc - 40 nap lélekúton

Gary Chapman - A szeretet mindent legyőz )

1 napos könyv. Egy nap alatt is játszódik, és kb. annyi idő alatt végig is lehet rajta érni. Aranyos, könnyed történet, nekem nagyon tetszett. :) Nem kell sokat várni tőle, nagy bölcsességeket vagy ilyesmi, egyszerűen kikapcsol. Nicolas Barreau másik könyvéhez hasonlóan Párizs varázslatos hangulata itt is nélkülözhetetlen.

Moly link

Hogy mire számítottam? Valami vonzott a történet leírásában, valamiért megtetszett, hogy a matekot vonja párhuzamba a szerelemmel. Nem volt életem legjobb könyve, de legrosszabb se. Teljesen átlagos. Aranyos történet, több szerethető karakterrel is tarkítva, de azért nem is mindennapi, sajátos elemek is vannak benne, legalábbis én így éreztem. Szóval nem azt mondom, hogy mielőtt meghalsz, tutira ne hagyd ki, de ha kicsit ki szeretnél kapcsolódni, ennek a célnak teljesen megfelel Colin és Hasszán nem mindennapi kalandja. :)

Moly link

Jane Austen-nel úgy vagyok, hogy vagy teljesen levesz a lábamról, vagy egyszerűen nem tud lekötni. Ez az Emmával is így volt. Elkezdtem, aztán pár nap, vagy talán egy hét is kimaradt, aztán újra rákaptam, és megint nem bírtam abbahagyni. Amilyen részletesen kidolgozza a szereplők jellemét, ahogy leírja a kor hangulatát, bámulatos. Legtöbbször olvasás közben teljesen belevesztem ebbe a világba, átéltem, amit a szereplők is, jó érzés volt olvasni, közben ki tudtam lépni a hétköznapokból egy kicsit, és megpihenni, egy kicsit nem a saját gondjaimmal, hanem Emma gondjaival foglalkozni. Persze, szeretni kell ezt a stílust ahhoz, hogy tetsszen, de aki szereti, szerintem annak is az lesz a véleménye, hogy ez egy jó könyv. :)

Moly link

Ugyanaz a humor, mint a százéves emberben. Sokan azt mondják róla, hogy gyengébb, mint a százéves ember, de szerintem ez egyáltalán nem igaz. Talán csak valakinek sok ennyi az ilyesmi humorból. Sokszor van az, hogy elolvasol egy könyvet, és hiányérzeted lesz, hogy vége van, hogy nincs tovább, szeretnél még a világában élni kicsit. Pont ezért nagyon jó, hogy miután elolvastad a százéves embert, itt van ez, ami teljesen ugyanazt tudja nyújtani, ugyanolyan, de mégis más, színes, ugyanúgy nagyon vicces történettel. A baromságoknak itt sincs határa. Szintén csak azt tudom mondani, hogy akinek van minimális humorérzéke, annak kötelező olvasmány.

Moly link