Úgy néz ki a könyv alapból, hogy vannak 1, 2 és 3 tappancsos rejtélyek. Elolvasod a sztorit, és a vége nincs lezárva, szóval rád vár a feladat, hogy megoldd. A végén pedig össze vannak gyűjtve a megoldások, és megnézheted, hogy jóra gondoltál-e. A könyv legeslegvégén pedig van egy pontozás, amiben a megszerzett tappancsok alapján meg tudod nézni, hogy mennyire vagy jó nyomozó.
10 éves tesóm adta oda, hogy ő olvasta, és mennyire jó. (Szoktunk egymásnak könyveket ajánlani. :) ) Nekem is nagyon tetszett. Nem mondom, vannak rejtélyek, amik elég egyszerűek, van olyan, ami tökre nem egyértelmű, szóval simán lehet, hogy egy jó megoldást mondasz, mégse az van odaírva, pedig az is lehetne ugyanúgy, de van jópár, ami viszont tök jó logikus, és tényleg elgondolkoztatott, és élveztem, hogy megfejthettem. :D
Általában elalvás előtt olvastam, tök jó nap végi levezetésnek szerintem. Rövid, de mégis elvonja a figyelmedet a napi gondokról. :) Igazából én bármilyen korosztálynak ajánlanám, de azért ne szidjon senki nagyon, ha valakinek mégis túl gyerekes, vagy egy kisebb gyereknek túl komoly. :D

Moly link

Ez a könyv is tipikus Nicolas Barreau, könnyed, titokzatos, humoros, szóval teljesen megfelelő választás szerintem, ha valaki egy kis kikapcsolódásra vágyik. Az írő(nő) eddigi könyvei közül eddig szerintem ez volt a leggyengébb, de ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, jól esett elalvás előtti levezetésként meg bkv-n pihenésként. Nem számítottam ennyi erotikus utalásra, - és itt most nem kell hatalmas mennyiségre vagy erősebb dolgokra gondolni, - csak egyszerűen eddig nem volt ez ennyire jellemző Nicolas/Daniela stílusára, és ez a része annyira nem tetszett. Szerintem ez is közrejátszott abban, hogy kicsit (vagy talán nem is olyan kicsit) irreális volt az egész. Mármint persze, sokszor a romantikus regények elég irreálisak, de ez valahogy még ehhez képest is sok volt. Ettől függetlenül azért mégis azt mondom, hogy összességében tetszett. Közben persze találgattam, hogy vajon ki lehet a titkos levélíró, volt olyan megoldás, aminél azt gondoltam, hogy ha tényleg ez, hát akkor elég béna ez a könyv, de végül szerencsére nem az lett. :D A végső megoldás is felmerült közben, aztán elvetettem, aztán egy idő után már egyértelmű lett. :) A lényeg az, hogy ha valaki a "habkönnyű limonádék" közül szeretne valamit éppen, akkor szerintem ez egy jó választás. :)

Annyira viccesek. Ez volt az első benyomásom, amikor a kezembe vettem a könyvet, és az elolvasása után is ez maradt. Illetve kicsit kiegészíteném annyival, hogy annyira vicces és annyira őszinte és annyira találó és igazából sokszor annyira okos kérdések és mondatok hangzanak el ebben a könyvben. Azt hiszem erre mondják, hogy balzsam volt olvasni a lelkemnek, mindenféle pillanatomhoz jó volt, fáradt, vidám, kimerült, átlagos, izgulós, szóval bármilyen állapotomban jó volt olvasni. Azt hiszem, rá fogok szokni a könyvtár "vidám" polcára, ez is onnan került elő véletlenül. :)

Moly link

Ez a könyv nagyon sokat adott nekem. Nem egy óriási irodalmi mű, a tartalma viszont annál fontosabb, legalábbis számomra. Valahogy ehhez a könyvhöz nem úgy álltam hozzá, mint akármelyik másik regényhez, ez számomra inkább egy ismeretlen jóbarát elmesélése volt egy gyönyörű élményről.
Véleményem szerint mindenkinek a saját döntése, hogy mennyit hisz el ebből a történetből, illetve egyáltalán elhisz-e bármit is belőle.
Én úgy döntöttem, hogy a lényegét elhiszem. Három dolgot emelnék ki ebből "lényegből". (Azt alapvető dolognak tekintem, hogy a Mennyország létezik, szóval az nincs benne ebben a háromban. :) )
1. Jézus kinézete. Akiane Kramarik és Colton közös véleménye miatt. :)
2. A nővérével való találkozás. Nagyon megfogott. Várom, hogy találkozzak azokkal a tesóimmal is, akikkel nem találkozhattam itt a földön. :)
3. A nagypapával való találkozás. Tök jó, hogy mindenki fiatal, és tök jó az is, hogy találkozhatunk velük.
Sokan biztos, hogy azt mondják ezekre, hogy badarságok (sosem használtam még ezt a szót szerintem, most is véletlenül jött). Én úgy vagyok ezzel, hogy persze, simán lehet. Nekem viszont jól esik elhinni, úgyhogy elhiszem. Jobban érzem magam tőle, akkor meg miért ne? Meg egyébként is, mi van akkor, ha mégis igaz? :) (Oké, ez a mégis lehet, hogy fura itt, mert szerintem igaz, de ezt azokra vonatkozva értem, akik szerint nem.)
Szóval akármennyire is amerikai stílusú, akármennyire is nem egy Nobel-díjas alkotás, mégiscsak köszi Todd és Sonja, hogy hittetek Coltonnak, köszi Colton, hogy elmesélted ezt a szüleidnek, és köszi szülők, hogy megosztottátok ezt a világgal, a furcsálló tekintetek és reakciók ellenére is. :)
Remélem meg tudom majd köszönni a Mennyországban is, ahol reményeim szerint együtt csodáljuk majd Jézus szivárványos lovát. :D

(Megjegyzés: Szerintem a film se rossz. Az se lesz ugyan Nobel-díjas, de bőven benne van az egyszer nézhető kategóriában, és pl. a Coltont játszó kisfiú nagyon aranyos szerintem. :) )

Moly link

Ez volt az egyik tükrözés napjára tartogatott könyvem, amikor ugye az a lényeg, hogy lekösse és elvonja a figyelmemet az éhségről. Ennek a célnak tökéletesen megfelelt. Nem mondom, hogy AC legjobb könyve, megértem azokat, akik szidják, hogy milyen vontatott. Nekem viszont nem mindig bírja a szervezetem a nyomasztóan izgalmas történeteket. Szóval még ha azért szeretem is az izgalmas krimiket, az olyanokat is szeretem, amilyen ez volt, kicsit békésebb, de mégis rejtélyes. Úgyhogy ezúttal is köszönöm Timi barátnőmnek, hogy megajándékozott vele. :)

Moly link

Abba az óriási hibába estem, hogy vártam valamit a könyvtől. Méghozzá sokat. Túl sokat. A leírásában az volt, hogy arról is szól, hogy mindennek oka van, és ez fogott meg igazán. Viszont számomra alig volt benne ilyesmi, vagy ha volt is, nagyon gyenge volt. Sok helyen nagyon hiányosnak éreztem a dolgokat. A másik, hogy valahogy túl sok volt benne a kevésbé vidám (kissé nyomasztó) rész is, ebből a szempontból is mást, vagyis pozitívabb dolgokat vártam. Ha fogalmam sincs miről szól, valószínűleg jobban tetszett volna. Szóval, ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor egy aranyos bácsiról szól a történet, aki egyébként a feleségével együtt azért belopta magát a szívembe. :) Nincsenek benne egetrengető bölcsességek, de azért valahol mégis vannak elgondolkodtató részei. Például ahogy elképzeli az író a mennyországot, vagy a megbocsátás vonal.

Moly link

Hasonló a viskóhoz a stílusa, például Jézus ugyanúgy sokszor kuncog, de egyébként teljesen más. Ami miatt baromira tetszik ez a könyv, az Cabby, és az ő vonala. Nagyon megfogott a tisztaságával, az őszinteségével, "beszalás", hogy mennyire jófej :) Tonyval pedig annyira ellentétesek, hogy ettől tök jóvá válik a kapcsolatuk. Kicsit régen olvastam ahhoz, hogy ennél részletesebben tudjak róla írni, de a jó benyomás megmaradt, lélekmelengető érzés volt olvasni, ha jól emlékszem, még meg is könnyeztem néhol. Ja és persze tök jó mondatok is voltak benne, meg tök jó ötletek (pl. a "fejbemászásra" gondolok ezalatt).

Moly link

Szerintem nagyon aranyos ez a könyv. :) Mármint persze egy tragédiát nehéz aranyosnak nevezni, és nem is arra gondolok ezalatt. Azon átjutni nehéz volt, mert nehezen bírom az ilyesmiket, hát még ha gyerekről van szó.. Ami utána következett, az viszont nagyon tetszett. :) Ahogy a Szentháromság ábrázolva van, szerintem tök jó. Persze, megértem azokat is, akiknek ez már sok, a humorérzékük egyszerűen nem ilyen, erről persze nem tehet senki. Nekem azért tetszett ez az egész megjelenítés, mert valahogy pont azt próbálja sugallni, amit sokszor hiányolok az „átlagos hívő felfogásból” (nem tudom most ezt jobban kifejezni, bocsánat), hogy ez az Istennel való kapcsolat dolog szerintem nem egy távolságtartó vagy csak szabályokból álló kapcsolat, hanem olyan, mint egy különleges hétköznapi barátság. Arra gondolok, hogy nem egy felettes vagy ilyesmi, hanem sokkal inkább a legjobb barátod.

Abban viszont egyetértek a negatív hozzászólokkal, hogy a szöveg valahogy nem tökéletes, amit sajnos jó angol tudás hiányában nem tudom, hogy az írónak vagy a fordítónak tulajdonítsak, de persze ez valahol mindegy is. Néhol nagyon ismétli magát Young, néhol viszont az a megérzésem, hogy csak a magyar szöveg lett kissé gagyi. (Egyébként az ismétlés lehet, hogy jól is jön néha, ha fáradtan olvassa valaki és nem jut el minden mondat az agyáig. :) ) Azért sajnálom, mert még ha ebből a szempontból is jó lenne, akkor még sokkal sokkal jobb lehetne a könyv. :)

Ami még egyébként tetszik benne, hogy tök jó mondatok vannak benne. Vannak dolgok, amiket nagyon találóan fejez ki.

Szóval összességében szerintem érdemes elolvasni, akár nem hívőként is talán, de hívőnként egy próbát mindenképp érdemes tenni, aztán ha nem jön be, hát nem jön be. :)

Moly link

A cím miatt kezdtem el olvasni. (Meg persze az írónő miatt.) El nem tudtam képzelni, mire vonatkozhat ez a mondat. Először nem annyira éreztem találónak, de most már azt mondom, tényleg illik a történethez. Kicsit olyan volt, hogy a nyomasztó részek (ami alatt igazából az alapsztorit értem) miatt nem szerettem közvetlenül elalvás előtt olvasni, de egyébként egy újabb tök jó AC történettel találkoztam. Nem egy Orient expressz persze, mert még ha nem is mondtam volna meg előre a végét, azért felmerült bennem valamilyen ahhoz kicsit hasonló dolog. Ettől függetlenül élmény volt olvasni, már ki is pécéztem a következő regényét a írónőnek. :)

Moly link

Két okból kezdtem el olvasni. Egyrészt, mert véletlenül megtaláltam itthon, másrészt pedig mert hallottam, hogy film lesz belőle. Aztán persze rájöttem, hogy a filmnek Alice-on, a Sötét Királynőn és a Fehér Királynőn kívül semmi köze nincs a könyvhöz. Mindenesetre aranyos mese volt, örültem, hogy elolvastam. Persze gondolom sok mögöttes jelentés van benne, de most én nem ezekre figyeltem, és így egy elalvások előtti kellemes olvasmány lett belőle. :) Meg egyébként is szeretem az ilyen fantáziadús, kicsit "őrült" meséket.

Moly link