Szerintem nagyon aranyos ez a könyv. :) Mármint persze egy tragédiát nehéz aranyosnak nevezni, és nem is arra gondolok ezalatt. Azon átjutni nehéz volt, mert nehezen bírom az ilyesmiket, hát még ha gyerekről van szó.. Ami utána következett, az viszont nagyon tetszett. :) Ahogy a Szentháromság ábrázolva van, szerintem tök jó. Persze, megértem azokat is, akiknek ez már sok, a humorérzékük egyszerűen nem ilyen, erről persze nem tehet senki. Nekem azért tetszett ez az egész megjelenítés, mert valahogy pont azt próbálja sugallni, amit sokszor hiányolok az „átlagos hívő felfogásból” (nem tudom most ezt jobban kifejezni, bocsánat), hogy ez az Istennel való kapcsolat dolog szerintem nem egy távolságtartó vagy csak szabályokból álló kapcsolat, hanem olyan, mint egy különleges hétköznapi barátság. Arra gondolok, hogy nem egy felettes vagy ilyesmi, hanem sokkal inkább a legjobb barátod.
Abban viszont egyetértek a negatív hozzászólokkal, hogy a szöveg valahogy nem tökéletes, amit sajnos jó angol tudás hiányában nem tudom, hogy az írónak vagy a fordítónak tulajdonítsak, de persze ez valahol mindegy is. Néhol nagyon ismétli magát Young, néhol viszont az a megérzésem, hogy csak a magyar szöveg lett kissé gagyi. (Egyébként az ismétlés lehet, hogy jól is jön néha, ha fáradtan olvassa valaki és nem jut el minden mondat az agyáig. :) ) Azért sajnálom, mert még ha ebből a szempontból is jó lenne, akkor még sokkal sokkal jobb lehetne a könyv. :)
Ami még egyébként tetszik benne, hogy tök jó mondatok vannak benne. Vannak dolgok, amiket nagyon találóan fejez ki.
Szóval összességében szerintem érdemes elolvasni, akár nem hívőként is talán, de hívőnként egy próbát mindenképp érdemes tenni, aztán ha nem jön be, hát nem jön be. :)
