Ez volt az egyik tükrözés napjára tartogatott könyvem, amikor ugye az a lényeg, hogy lekösse és elvonja a figyelmemet az éhségről. Ennek a célnak tökéletesen megfelelt. Nem mondom, hogy AC legjobb könyve, megértem azokat, akik szidják, hogy milyen vontatott. Nekem viszont nem mindig bírja a szervezetem a nyomasztóan izgalmas történeteket. Szóval még ha azért szeretem is az izgalmas krimiket, az olyanokat is szeretem, amilyen ez volt, kicsit békésebb, de mégis rejtélyes. Úgyhogy ezúttal is köszönöm Timi barátnőmnek, hogy megajándékozott vele. :)
