Ez a könyv is tipikus Nicolas Barreau, könnyed, titokzatos, humoros, szóval teljesen megfelelő választás szerintem, ha valaki egy kis kikapcsolódásra vágyik. Az írő(nő) eddigi könyvei közül eddig szerintem ez volt a leggyengébb, de ennek ellenére nem bánom, hogy elolvastam, jól esett elalvás előtti levezetésként meg bkv-n pihenésként. Nem számítottam ennyi erotikus utalásra, - és itt most nem kell hatalmas mennyiségre vagy erősebb dolgokra gondolni, - csak egyszerűen eddig nem volt ez ennyire jellemző Nicolas/Daniela stílusára, és ez a része annyira nem tetszett. Szerintem ez is közrejátszott abban, hogy kicsit (vagy talán nem is olyan kicsit) irreális volt az egész. Mármint persze, sokszor a romantikus regények elég irreálisak, de ez valahogy még ehhez képest is sok volt. Ettől függetlenül azért mégis azt mondom, hogy összességében tetszett. Közben persze találgattam, hogy vajon ki lehet a titkos levélíró, volt olyan megoldás, aminél azt gondoltam, hogy ha tényleg ez, hát akkor elég béna ez a könyv, de végül szerencsére nem az lett. :D A végső megoldás is felmerült közben, aztán elvetettem, aztán egy idő után már egyértelmű lett. :) A lényeg az, hogy ha valaki a "habkönnyű limonádék" közül szeretne valamit éppen, akkor szerintem ez egy jó választás. :)