Fergeteges. Humoros. Olvastatja magát. Szóval az egyik kedvencem. Azt szerettem benne különösen, hogy nem egy olyan könyv, ami ha nincs időd, akkor is elveszi az idődet, mert nem bírod lerakni, hanem olyan, ami, ha van időd, akkor veszi el, de akkor viszont tényleg elveszi. Élvezetes olvasni, a humora eszméletlen, a története nagyon színes, annyi baromság van benne, amennyit nem tudom, hogy tud egy ember összehozni, és közben még történelemre is tanít. Akinek van egy kis humorérzéke is, annak kötelező olvasmány.

Moly link

Nagyon jól indult a könyv. Azt gondoltam, hogy oké, most találtam rá az egyik kedvenc könyvemre, tutira benne lesz legalább a top10-ben, de inkább a top5-ben. Erre a végével minden el lett rontva.

****VIGYÁZAT! A KÖVETKEZŐ SOROK CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZNAK!****

Szóval az regény 98%-a olyan volt, mintha nekem íródott volna. Van egy betegségem, ami nyilván közel sem annyira súlyos, mint Willé, de nagyon hasonló lelki problémákat okoz nekem. Ahogy olvastam a könyvet, az én érzéseimet írta le, teljesen bele tudtam élni magam, olyan dolgokról volt szó, amikhez nagyon hasonló terheket élek át, még ha "gyengébb kiadásban" is. Még ha kiszámítható is volt, annyira jó volt olvasni, ahogy alakul ki folyamatosan Will és Louisa szerelme, jó volt végigmenni velük ezen az úton. A lánnyal kapcsolatban is azt éreztem, hogy több minden közös bennünk. A környezet is barátságos volt, a lány családja is szeretnivaló. Szóval nagyon át tudtam érezni az egész történetet, a szereplők jellemvilágát, érzéseit.

Erre a végén egy ilyen befejezést adnak. Értem én, hogy túl kiszámítható lett volna, ha mégis életben marad Will, de akkor is. Mennyivel szebb üzenete lett volna a könyvnek, ha a szeretet, a szerelem ennyire erős értékéről ír, ami akár életet is menthet, még ha valaki ennyire már az élete feladásának a határán áll. Ehelyett mit mond? (Legalábbis számomra, de várom a véleményeket hozzászólás formájában.) Azt, hogy vannak emberek, akik nem tudnak megváltozni semmilyen hatásra sem, illetve azt, hogy jogod van eldobni a saját életedet. Pedig nincs. Persze, ekkora szenvedést nem tudok felfogni nyilván. De mint írtam, nekem is van egy olyan betegségem, ami sok lelki és néha testi szenvedést is okoz. Mégis ez a lehetőség nincs ott senkinek. Mindenkinek az élete értékes, sokan nem is gondolnák, hogy mennyire. Nézzük például Nick Vujicic-ot. Nyilvánvalóan nem mindenkinek van ilyen szónoki képessége, de neki sikerült megtalálni az élete célját, és lám mi lett belőle. Egyszerűen komolyan nem bírom felfogni, hogy ennek a könyvnek ez lett a vége. Akármi van, az életedet nem dobod el. Nem tudhatod, mit hoz a holnap. Akármi történhet még. Pláne 2 év után. Az annyira rövid idő. Annyi lehetőséget lehetett volna még elképzelni Will számára. Ráadásul valaki ennyire szerette és ő is szerette Louisát. Azt is értem, hogy fél, hogy ez nem tart örökké. Teljesen megértem az összes félelmét. De az élet eldobása opció akkor sem játszik. Pláne ilyen fiatalon, 35 évesen.. Az élet ennél sokkal, de sokkal értékesebb.

****CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZÓ SOROK VÉGE****

Szóval összességében csalódnom kellett a könyvben. Annyira sajnálom, mert különben nagyon jó könyv lehetett volna, ha a vége nem ilyen.

Moly link

Valahogy mást vártam. Nem tudom igazából miért. Azt vártam, hogy Jane Austen világába léphetek be újra. Persze utólag látom már, hogy teljesen jogtalanul vártam ezt. Talán, ha nem így állok hozzá, nem is okoz akkora csalódást.
Nem azt mondom, hogy nem volt jó, de többre számítottam. Több mondanivalóra, jobb, pozitívabb hangulatra. Azt gondoltam, hogy többet fog adni a könyv, főleg talán lelki szempontból. Mármint arra gondolok, amikor felfrissülsz lelkileg egy könyvtől, feltöltődsz tőle.
Visszanézve viszont azt gondolom, hogy a könyv azt nyújtotta, amit kellett neki. Bár nem tudok semmit sem a korabeli Angliáról, pláne nem a cselédek életéről, mégis úgy éreztem, hogy élethűen írja le az írónő az életmódot, a körülményeket, amiket akkoriban átélhettek az emberek.
Illetve egy kifogásom mégis van így is: valamikor túl élethű a könyv. Ha valaki elolvassa, tudni fogja mire gondolok. Nekem ezek a részek nem hiányoznak általában egy szépirodalmi műből. De persze ízlések és pofonok.
Amiért viszont dicséret illeti az írónőt, az a különösen kreatív elemek beletevése a műbe, amiknek semmi közük B&B-hez. Ezek által válik önálló történetté az egész, ezekkel állja meg a helyét a regény a könyvek világában önmagában is. Számomra ezek adták a fő értékét a műnek.

Moly link

Egyszerűen nagyszerű. Pontosan olyan, mint amilyennek leírják, így azt kapod, amire számítasz, vagy inkább valami még jobbat. "Olyan, mint egy könnyű szuflé." És éppen ez a jó benne. Egyszerre titokzatos, romantikus, fordulatos, és még vicces is.
Sosem voltam egy nagy Párizs vagy francia rajongó. Viszont ez a könyv azt hiszem mégis elindított valami ilyesmit bennem. Megszerettem Párizs hangulatát, a kis utcákat.. A tipikus ízvilágok és a város kis részleteinek leírása kicsit közelebb vitt Európának ehhez a kis szeletéhez.
A történet olyan volt számomra, hogy folyton kíváncsi maradtam a folytatásra, nem igazán bírtam abbahagyni. Ráadásul nem is nehezen olvasható a szöveg, észre sem veszed, hogy mennyire magával ragad a könyv miközben olvasol.
Amikor elkezdtem, pont olyan időszakban voltam, amikor nagyon kellett volna tanulni, így csak apránként szerettem volna haladni vele. Első este viszont azon kaptam magamat, hogy már az első 60 oldalon túl is vagyok. Már akkor tudtam, hogy sajnos nem fog menni az apránként haladás, így a sűrű napok mellett is 4 éjszaka alatt kivégeztem. De nagyon jól esett a lelkemnek, tényleg az a legjobb benne, hogy könnyed, de mégis izgalmas és fordulatos, és még meg is nevettet :)

Moly link