Harmadik és egyben eddig legjobb Wodehouse-om. A Császárnő már az első oldalakon levett a lábamról. Mármint úgy egyáltalán az, hogy az ő karaktere van. Fred bácsi agytekervényeinek meg minden tiszteletem, ilyen "szart" se tud sok mindenki kavarni. :D A teljesen abszurd hasonlatokkal pedig még mindig nem tudok betelni. Az összes Wodehouse könyvnek ezek a fénypontjai, ha másért nem, hát ezek miatt megéri elolvasni őket. Ahogy visszaviszem a könyvtárba ezt, hozom is a következőt. :D
(A fél pont minusz csak azért, mert néhol már icipicit kezdett az agyamra menni a sok kavarás, de aztán mindig jött egy újabb abszurd hasonlat, ami miatt meg is lett bocsátva, úgyhogy félnél több pont levonást nem érdemelt. :) )
