Könnyed, romantikus, "limonádé". Baromira tetszett. Nem csak azért, mert pont ilyenre vágytam most, hanem mert valahogy annyira magaménak éreztem a szereplők reakcióit, gondolatait, ahogy egymást ugratták meg ilyesmi. Még ha nyilván lehet is tudni előre a végét, akkor is, valahogy mégis olyan valóságosnak tűnt nekem néha emiatt, hogy a szereplőket ilyen közel éreztem magamhoz. Párizstól meg én személy szerint nem olvadok el annyira alapvetően, de mégis baromira tetszett az egész város hangulata a könyvben, meg valamiért az is, hogy a fiú csomó érdekességet tudott. :) (És bár a Lola és a szomszéd srác nincs annyira magasan pontozva a Molyon, mint ez, azt hiszem, mégis belekezdek abba is. :) )
