Érdekes volt nagyon. Alapból persze nekem is az keltette fel az érdeklődésem, mint gondolom sok más emberét, amikor olvastam, hogy hogyan írta a könyvet. Ez akár szeretnénk, akár nem, ad valahogy az egésznek egy pluszt valamilyen (nem tudom megfogalmazni milyen) értelemben. Biztos vagyok benne, hogy baromi nehéz volt neki ez az egész helyzet, és még így a könyv elolvasása után sem mondanám azt, hogy egyáltalán sejtésem van arról, hogy min mehetett keresztül. (Najó sejtésem talán igen.) Viszont annyira jó volt olvasni, hogy amellett, hogy leírta a nehézségeket (és sok helyen annyira jól fejezi ki magát! "Egy fekete légy száll az orromra. Forgatom a fejem, hogy elhessegessem. Rám csimpaszkodik. A görög-római birkózóversenyek, amelyeket az olimpiai játékokon láthattunk, nem voltak ilyen kegyetlenek."), annyi pozitív dolgot is ír, felfedezi a világ szépségeit, az apróbb örömöket, néhol játékot csinál a szenvedésből, néhol humorral kezeli a helyzetet.
Először egyébként féltem kicsit elolvasni, hogy ez nekem sok lesz, vagy ilyesmi, de utólag azt kell mondanom, hogy teljesen felesleges félelem volt. Szóval összességében tetszett, egészében véve, még ha furán is hangzik, de pozitív kicsengése van, jó volt olvasni, és jó érzéssel gondolok vissza a könyvre.
