Sétáltam a könyvhéten a Vörösmartyn, megláttam a címét, és rögtön tudtam, hogy ezt el fogom olvasni. (Lehet, hogy tudat alatt befolyásolt kicsit az is, hogy ugyanolyan betűtípussal van írva a címe, mint Fredrik Backman könyveinek..:D Persze a fő ok nem ez volt, azt nem írom le ide, aki kíváncsi, kérdezzen meg személyesen. :) ) Aztán megnéztem, hogy miről szól, és még jobban elkezdett érdekelni. Aztán pedig elolvastam.
Az egészben az tetszett a legjobban, hogy egyszerre vicces és elgondolkodtató. A karakterek szerintem egyéniségek, vannak a történetben csavarok, amikre nem feltétlenül számítasz, van benne bőven humor, és az egész "Isten-témával" kapcsolatban sok szempontból tök jó témákat vet fel, jó beszélgetéseket lehetne kihozni szerintem belőle. Alapvetően nekem úgy tűnik így első olvasásra, hogy az író inkább a humoros részt szánta hangsúlyosabbnak, mint az elgondolkodtatót, de nagyon kíváncsi lennék, hogy igazából mi volt a könyv megírásával a célja. Mindenesetre, ha valaki elgondolkodni nem is szeretne ilyesmi témákon, szerintem egyszerűen "csak" kikapcsolódás, szórakozás céljából is érdemes elolvasni. :) (A 9.5 pont pedig csak azért 9.5, mert annyira azért nem tökéletes, hogy ugyanannyi pontot kapjon, mint amilyen könyvekre 10 pontot adtam, például A nagymamám azt üzeni, bocs, meg ilyesmik.. :) )