Bruno Ferrero mindig legnyűgöz. Úgy értem, nagyon bírom a történeteit, annyira találóan el tudják mondani az élet fontos dolgait "példabeszédeken" keresztül. Az apró történetek után pedig mindig van valami odaillő idézet vagy egy másik rövid történet vagy szöveg.
"A válság őket is elérte és otthon mindenki gombóccal a torkában mászkált.
....
Egészen kicsinyeknek érezték magukat. Szorosan átölelték egymást.
A hihetetlen látvány egészen lenyűgözte őket és lelket öntött beléjük: az egész olyan hatalmas, határtalan és időtlen volt. A szívük kinyílt és új bátorsággal telt meg. Olyan volt, akár egy óriási reklámplakát a reményről.
- A csillagok éjjel látszanak - mondta egyszerűen a mama."
/Részlet A csillagok c. rövid történetből/
