Ez a csávó nem normális. Fizikailag ugyan messze van, de gondolatban már vagy ezerszer rugdostam meg és ölelgettem agyon. Basszus, ma úgy sírtam a bkvn, hogy nem érdekelt, hogy látják mások, annyira szívből jött és annyira.. Nem is tudom.. Megérdemelték a Medvék.. Úgy érzem, mintha ősidők óta Björnstadban élnék, lehet, hogy holnap el is megyek egy medvetetoválásért. (Remélem a vőlegényem nem lesz túl mérges utána. :D ) Ez a fajta szeretet, amivel át van áztatva minden egyes lap, egy pillanat alatt le tud venni a lábamról. Backman pedig idetol nekem 6 ilyen könyvet, amik egytől-egyig egyszerűen csak erről szólnak. Introvertált vagyok és szuperérzékeny, úgyhogy nehéz leírni, hogy mennyire hatnak rám ezek a könyvek. A "nagyon" nagyon messze van a valóságtól. :D Sokat gondolkozok az életről, úgy érzem, hogy sosem fogom teljesen átlátni, hogy hogyan működik ez a világ, hogy hogyan kell élni meg ilyesmik, de amíg ezeket a könyveket olvasom, úgy érzem, hogy na igen, EZ az élet. Annyira valóságosnak tűnik az egész. Arra jutottam mostanában, hogy mindennek az alapja a szeretet, a szeretethiány és a félelem. Minden visszavezethető ezekre vagy ezeknek a kombójára. Nem tudom FB mit gondol erről, de a Medvékkel átélt minden egyes perc megerősített ebben. És ezért annyira hálás vagyok.
Köszönöm, hogy részese lehettem Björnstadnak, szinte (?) mindenkit megszerethettem, szinte (?) mindenkiben megláthattam a jót és a szeretetet, köszönöm, hogy folytak a könnyeim, köszönöm, hogy hangosan nevettem, köszönöm, hogy megszakadt a szívem és köszönöm a sok dühöt és szeretetet is.
Várom a következőt. Nagyon.
