Csak úgy beleolvastam kicsit az elejébe. Aztán még egy kicsit. Aztán pedig alig bírtam letenni. Már maga a történet alapja is ötletes, bár pont egy hasonló alapsztorijú filmet láttam pár hónapja. Viszont Brett.. Annyira át tudtam érezni a dolgait. Jó persze, nyilván nem az összeset, pl. egy olyan Andrew szerű pasival sose jöttem volna össze.. A Herbertes "csapdába" talán én is beleestem volna, de aztán megfelelően megoldotta a dolgot. Viszont a Joshua-ház, ezeknek a gyerekeknek a tanítása, a fegyelmezőképesség hiánya, a kisbaba iránti érzelmei, ezek mind olyan dolgok, amik az én szívemhez is ennyire közel álltak volna a helyében, ezeket nagyon át tudtam érezni.. Meg csomó szereplőt is nagyon bírtam, Bredet, Garrettet, Zoét és az apját.. Meg a Breddel meg a Garrettel való telefonálásokat is. :) Meg a Sanquitával való viszonyát is. Szóval összességében egyáltalán nem gondoltam volna, de ez a könyv teljességgel beférkőzte magát a szívembe. :) Olyan jól esett, igazi lélekfrissítő volt. :)
