Táboroztattunk, és vizes nap volt egyik nap. Mielőtt elkezdődött volna a vizesés, beszélgettem egy jófej lánnyal, és mondta, hogy ő nem szeretne ma vizes lenni. Mondtam neki, hogy ha bemegy a terembe szerintem megúszhatja, ott úgysem lehet vizezni elvileg. Mondta, hogy igen, ezt tervezte, meg azt, hogy olvas közben. Persze rögtön rákattantam, hogy na és mit olvas, mutassa meg. Mondta, hogy a bizonyítványáért kapta, eddig jónak tűnik. Mondtam neki, hogy fel is veszem az olvasás listámra. Ez a rövid története a könyvvel való kezdetleges ismeretségemnek. :D Ezek után megakadt rajta a szemem még egy "libris körbenézegetős" utamon is, aztán a könyvtárban már egyenesen hozzá vezetett az utam. Örültem, hogy magyar. Nagyon örültem, hogy történelmi dolgok vannak benne. (Szélsőségesen hiányos a történelmi alapműveltségem, így minden alkalmat megragadok ennek pótlására..) Például egyik nap pont a Kempelen Farkasos részeket olvastam, aztán este honfoglalóztam egyet, és pont róla volt kérdés és a találmányairól, és tudtam a választ, nagy sikerélmény volt. :D A tini jellegzetességek bevonása kicsit erőltetett néhol, de még pont azon a szinten, hogy nem zavaró. A budapesti helyszíneknek is örültem, meg tök vicces például, hogy ha rágúglizok arra, hogy "Gül Baba Türbe", tényleg van olyan kép, amin látszik, hogy ott van egy csatornafedél. :D Tetszik, hogy izgalmas, de nem az a horror-féle izgalmas (- oké, tudom, hogy gyerek könyv, de ez sajnos nem zárja ki a horror lehetőségét, meg amúgy is 12 éven felülieknek van ajánlva.). A szereplők közül Zsófi a kedvencem. Leírnám, hogy miért, viszont azzal egy nagyon picit lehet, hogy spoilereznék, azt meg másoknál sem szeretem, úgyhogy én sem fogok ilyesmit tenni.
Szóval összességében nem azt mondom, hogy életem könyve, de egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam, sőt! Holnap megyek a könyvtárba, és jöhet a második rész. :)
