Fu, most tettem le egy fél órája. Nem tudom mit mondjak. Nem találok szavakat igazából. Ami az első kötetnél problémát jelentett (azt hittem egy kötetes és nagyon váratlanul ért, hogy nem derülnek ki a titkok és még nincs vége), az most ugyebár már egyáltalán nem volt baj, hiszen tudtam előre, hogy valami olyan résznél lesz vége, ami újabb izgalmakat jósol és elég rejtélyes.
A valós részek (emberek, helyszínek) egyszerűen zseniálisan vannak beleszőve a történetbe. Megadják a lehetőséget, hogy teljesen beleéld magad ebbe a korba, de a leírások mégse túlzottan részletesek, hogy esetleg untassák az olvasót. A lábjegyzeteknek én személy szerint nagyon örülök, én se szeretek lapozgatni. Szalézi animátorként külön élmény, kellemes meglepetés volt Ambrózy báró húgának az említése, aki a szalézi rend szombathelyi letelepülését segítette.
A tabáni részek az én gyenge, naiv lelkemnek durvák voltak elsőre, de aztán amikor már kellő távolságból tudtam nézni a dolgokat, jobb lett a helyzet. :) Durva, hogy mennyi gyilkosság volt abban az időben Budapesten.
Lehet, hogy snassz, de a kedvenc szereplőim a Hangay lányok, a báró és Agáta mama. Mindegyiküknek karakteres a személyisége, és nekem kellett a sok izgalom között az a pozitív kisugárzás, szeretet, korrektség, (titokzatosság), amit árasztanak magukból.
Nagyon várom az utolsó kötetet, egyrészt, mert még ha néha nekem túl izgalmas is, nagyon jó olvasni, másrészt nagyon várom már, (és csak reménykedni tudok, hogy nem lesz másként,) hogy találkozzanak a lányok, és Mili és a báró között is esetleg történjen valami. Ha ettől a kettőtől megfoszt az író valamilyen furmányos csavar miatt, azért elég szomorú leszek. Addig is (karácsonyig, ha jól tudom), marad a facebook oldal, amire most bukkantam rá, és minden olvasónak ajánlom, első ránézésre tök jónak tűnik. :) ( https://www.facebook.com/
