Bruno Ferrero mindig legnyűgöz. Úgy értem, nagyon bírom a történeteit, annyira találóan el tudják mondani az élet fontos dolgait "példabeszédeken" keresztül. Az apró történetek után pedig mindig van valami odaillő idézet vagy egy másik rövid történet vagy szöveg.

"A halál szinte semmi:
egyszerűen csak átmentem
a szomszéd szobába.
Én még mindig én vagyok.
Te még mindig te vagy.
Az, amit egymásnak jelentettünk,
örökké ugyanaz marad.
Szólíts engem azon a néven,
amin mindig is szólítottál!
Beszélj velem úgy, ahogy eddig!
Ne szólj hozzám más hangon!
Ne légy szomorú vagy ünnepélyes!
Nevess mindenen, amin együtt nevettünk!
Imádkozz! Mosolyogj!"

Moly link helyett (ott nincs fent) a Martinus kiadó linkje