Sosem olvastam még olyan könyvet, amiben legfeljebb 1-2 fehér ember, ha szerepelt (és ez igazából nagyon tetszett benne). Vicces volt, hogy mindig ahogy elképzeltem a szereplőket, azon kaptam magam, hogy fehérnek képzelem őket. Egyébként érdekes volt. Nem egy olyan könyv volt, amit nem bírtam abbahagyni (bár azért még egy-két ilyen része is volt), de szinte mindig kellemes volt olvasni. A szereplők közül mindenki különleges volt, mindenkinek megvoltak a maga jellegzetességei. Tetszett a lányok barátsága, tetszett a misztikus vonal, tetszettek a humoros részek, tetszett az egésznek a hangulata, hogy még a misztikus elemek ellenére is igazából a szereplők hétköznapi életének apróbb-nagyobb örömeit, gondjait élhettem át velük együtt. :) Kíváncsian várom az író következő könyvét. :)