Jaaj nyáron nagyon lemaradtam az értékelésekkel :( De talán annak is van előnye, ha valamit távolabbról értékelek, így jobban látszik, mi az, ami mélyebb nyomott hagyott bennem :) Na szóval. Volt egy pont közben, amikor Agatha Christie ugrott be, de csak egy pillanat volt, aztán vissza se nézve tovább robogtam a vonattal:) A szókincs, az utánajárások, a megteremtett hangulatvilág ebben a részben is zseniális. Ahogy most elkezdtem visszaemlékezni erre a könyvélményre, az fogalmazódott meg bennem, hogy az Ambrózy sorozatban azt szeretem a legjobban (és ez ennél a könyvnél is így van), hogy ezek együtt igazak az összes részre:
1. izgalmas, és csomó olyan fordulat van benne, amire nem számítok (oké, ez tud idegesítő is lenni néha 1-1 pillanatig:D)
2. hatalmas értéket ad neki szerintem a mögötte lévő kutatási munka, ami végig kíséri az egészet, ettől sokkal valóságosabb lesz az egész (valóságos emberek, szóhasználat, stb.)
3. van benne romantika, pont úgy, ahogy szeretem (bár kicsit félek, hogy a következő részben is így lesz-e :D)
4. és a humor sem maradt ki belőle – nekem ez a legfontosabb általában :)
Köszönöm az élményt! :) És alig várom a decembert :))
