Ezt a 9 pontot tőlem az élet kapja, az 1 pontot pedig azért vonom le, mert annyira azért még így se volt jó, hogy ugyanannyi pontot kapjon, mint amennyit a 10 pontosak kaptak. :D Mit is értek az így alatt? Nagyon tetszett maga a történet, ami a valóságban megtörtént. Nagyon szép, ahogy a felelősségérzet és a feltétel nélküli szeretet érzése fel tudott emelni valakit ennyire mélyről. Nem vagyok valami nagy állatbarát, szóval eleinte nehéz volt beleélnem magam a történetbe, de azt azért így is sikerült átéreznem, hogy egy állattal való kapcsolat hogyan erősíthet meg egy embert és mi mindent tud adni érzelmileg, lelkileg a gazdájának. (Ennek ellenére még mindig nem szeretnék saját háziállatot, de egy fokkal jobban értem, hogy a barátom miért szeretne. :D)
Egyik részről értem, hogy miért Bob a főszereplő. Másik részről én viszont valahogy James iránt (talán az előbb is említett ok miatt) jobban érdeklődtem a történet során, de lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül, nem tudom. Például
SPOILER tudtam persze, hogy a drogról való leszokás baromi nehéz, de így hogy leírta, hogy min ment keresztül, egy picit sikerült közelebb hoznia ezt a fajta szenvedést hozzám. Az anyukájával való újra egymásra találásnak örültem nagyon, mert azt éreztem, hogy igazából ők tök fontosak egymásnak, és eleinte nem is értettem igazán, hogy hogyan szakadhat meg így egy ilyen kapcsolat. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem ismerek elég részletet a valóságból.
Az egész hajléktalan létet, az újságot áruló hajléktalanok és az utcazenészek életét is jó volt kicsit közelebbről megismerni, fogalmam sem volt pl., hogy hogyan is működik az újságot áruló hajléktalanok élete, tök örültem neki, hogy kicsit beleláttam, vagy legalábbis találkoztam egy olyan életúttal közelebbről, aminek ez is a része volt. SPOILER
Vicces volt, mert az elején nem tudtam, hogy igaz történet és a cselekményt így kicsit laposnak találtam. Nem értettem, hogy hát ebben meg mit szeretnek ennyire az emberek? (Molyon 94%..) Aranyos persze, de nem szól semmiről.. Aztán amikor rájöttem, hogy igaz történet (persze nem a borítóból vagy ilyesmiből, hanem az előbbi gondolatom miatt rákerestem neten, hogy véletlenül nem az-e:D), mindjárt világossá vált minden. Ez egyébként egy részről kiábrándító, hogy ezek szerint bennem is valahol megvan ez az elvárás, hogy ha nem pörgős egy cselekmény, akkor nem is értem mit szeretnek benne. Másrészt viszont belegondolva, hogy a Mielőtt felkel a nap c. film mennyire tetszett, arra gondolok, hogy talán inkább az volt először a gond, hogy egy „sima állatos” könyv nem tudott lekötni, csak amikor rájöttem, hogy igaziból a való életről szól. De ez már kezd kicsit más téma lenni, úgyhogy befejezem. :)
Összességében, ha valaki engem kérdez, szerintem egyszer érdemes belevágni. :)
