avagy rövid vélemények az általam olvasott könyvekről :)

KönyvBirodalom

KönyvBirodalom

J. K. Rowling - Átmeneti ​üresedés (8.5p)

2017. október 20. - aurelie

Ezt is nyáron olvastam, de sebaj, most pótolok mindent, amire épp van időm.. Kíváncsi voltam erre a könyvre, nyilván Rowling miatt. Nem olvastam el először, hogy miről is fog szólni, így eléggé másra számítottam. Vegyes érzéseket váltott ki belőlem összességében. Egyik részről utáltam az emberek kétszínűségét, a furakodásokat, az apróbb-nagyobb gonoszkodásokat, a sokszor mindent átitató rosszindulatot, a szeretethiány borzalmas következményeit.. Másik részről viszont megfogalmazódott bennem egy olyan dolog, ami eddig csak homályosan volt meg: rájöttem, hogy a nehéz sorsú emberek életében azt csodálom a legjobban, hogy mennyire erősen jelen van mégis a körülmények ellenére a szeretet. Ez valahol persze természetes, de számomra mégis annyira gyönyörű és szívet melengető. Én nagyon naiv életfelfogású vagyok és az az erős benyomásom, hogy elég keveset láttam/tapasztaltam még a világból és az emberekből, ezért is volt érdekes volt olvasni arról, hogy mi minden lehet a felszín mögött, és még ha ez az egész világ Rowling fantáziájából pattant is ki, elhiszem, hogy az emberek sokszor pont így működnek és nagy emberismeret áll az egész regény mögött. Nekem legalábbis tök valóságosnak tűnt az összes szereplő. Ugyanakkor még mindig biztos vagyok benne, hogy a világnak van egy olyan falatkája, ami az én lelkemben létezik, ami alatt arra gondolok, hogy sok-sok tisztaság és szeretet lakik valójában minden ember szíve mélyén. Igazából valószínű, hogy ez a bennem élő kép nem is ellentmondásos a regény világával szemben, mint ahogyan elsőre tűnik. Nem lett a kedvenc könyvem, de nagyon örültem neki, hogy egyszer elolvastam.

Moly link

Janikovszky Éva - Szalmaláng (10p)

Régi olvasás ez már, de elfelejtődött az értékelése, biztos túl sűrű volt akkor az élet. Ha a részletekből nem is minden, a hangulata mindenképp megmaradt. :) Olyan jó volt kicsit elmerülni ebben a világban. Megszerettem a szereplőket, talán főleg Veráék kis családját. Egyszerre éreztem könnyednek és szeleburdinak, de komolynak és életszagúnak, és megmosolyogtatta a lelkemet a "levél különös sorsa" is:)

Moly link

Böszörményi Gyula - Bitó ​és borostyán (10p)

Jaaj nyáron nagyon lemaradtam az értékelésekkel :( De talán annak is van előnye, ha valamit távolabbról értékelek, így jobban látszik, mi az, ami mélyebb nyomott hagyott bennem :) Na szóval. Volt egy pont közben, amikor Agatha Christie ugrott be, de csak egy pillanat volt, aztán vissza se nézve tovább robogtam a vonattal:) A szókincs, az utánajárások, a megteremtett hangulatvilág ebben a részben is zseniális. Ahogy most elkezdtem visszaemlékezni erre a könyvélményre, az fogalmazódott meg bennem, hogy az Ambrózy sorozatban azt szeretem a legjobban (és ez ennél a könyvnél is így van), hogy ezek együtt igazak az összes részre: 
1. izgalmas, és csomó olyan fordulat van benne, amire nem számítok (oké, ez tud idegesítő is lenni néha 1-1 pillanatig:D) 
2. hatalmas értéket ad neki szerintem a mögötte lévő kutatási munka, ami végig kíséri az egészet, ettől sokkal valóságosabb lesz az egész (valóságos emberek, szóhasználat, stb.) 
3. van benne romantika, pont úgy, ahogy szeretem (bár kicsit félek, hogy a következő részben is így lesz-e :D) 
4. és a humor sem maradt ki belőle – nekem ez a legfontosabb általában :) 
Köszönöm az élményt! :) És alig várom a decembert :))

Moly link

Daniel Keyes - Virágot ​Algernonnak (10p+)

Na csak addig húzódott a dolog, amíg eltelt 2 hónap a könyv befejezése óta. Sebaj, a lényeg így is megmaradt, és úgyis az a fontos. :)
Zseniális a téma, az alapötlet és a megvalósítás is, nekem sokkal élethűbbé lett így az egész (gondolok ezalatt arra, ahogy a stílusa végig követi az intelligenciaszintjét). Nagyon elgondolkodtató volt több szempontból is. Bennem még a befejezés óta is feldolgozás alatt maradt a téma, és sokszor eszembe jut a hétköznapokban. Nem tudom még pontosan, hogy miben, de valamiben biztosan megváltoztatta a gondolkodásomat. Bennem pl. ilyesmik merültek fel utána, hogy mit is jelenthet igazából az intelligencia, mit jelenthet az csak úgy általában emberek között vagy egy emberi (szerelmi, baráti, stb.) kapcsolatban, hogy a két félnek más az intelligenciaszintje, mennyire élhetnek más világban ezáltal, milyen lehet az, amikor tudod, hogy a saját határaidon túl mennyi minden van még.
Sokat kerülgettem ezt a könyvet, eleinte kicsit féltem is tőle, de hálás vagyok érte nagyon, hogy végül el mertem kezdeni. Stabil helye van a "könyvek, amik változtattak valamit a gondolkodásmódodon" listán. :) (Még úgy is, hogy nem is írtam eddig össze konkrétan ilyet. :D)

Moly link

Fredrik Backman - A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb (10p+)

Nem véletlenül van a megjelenés után pár héttel már 20 idézet belőle, annak ellenére, hogy mindössze 87 oldalas. Backman ismét oldalról oldalra, újra és újra levett a lábamról, olvadoztam, rajongtam, sírtam, boldog voltam, könnyeztem, örültem, nevettem. Ő nem mindenki írója, de hogy az én íróm, hogy olyan, mintha nekem találták volna ki őt, az biztos. Mintha pontosan tudná, hogy milyen könyvek tesznek engem boldoggá, és csakis emiatt lennének ilyenek a mondatai, a stílusa, a szereplői, a történetei. Szóval röviden: még mindig kedvenc, és ha csak ezt a könyvet olvastam volna tőle, valószínűleg akkor is az lenne.

(Egyébként a nagymamám Alzheimeres, és pont mostanában gondolkoztam, hogy olvasok esetleg egy regényt a témában, bár ezt a könyvet Backman miatt vettem meg, később jöttem rá, hogy emiatt még közelebb áll a szívemhez, mint gondoltam. :) )

Moly link

P. G. Wodehouse - Tüzes ​víz (10p)

Nem tudtam, melyik Wodehouse-zal folytassam, csak azt tudtam, hogy már nagyon hiányzik, és hogy nem Bertiere van most szükségem. Galahadet kerestem először, mert eddig ő a nyertes nálam, de valahogy nem futottunk össze a keresgélés közben, viszont belebotlottam ebbe. Sok jót írtak róla, gondoltam, ha nincs benne Bertie, jöhet. Tökéletes választás volt. Galahad helyett kaptam egy Packyt, vele együtt pedig a szokásos módon ezernyi szálat, ezernyi kavarást, ezernyi vállrángatózós tömegközlekedésen nevetést, ezernyi hangosan kacagást otthon és ezernyi happy endet. :) Eszembe jutott most, hogy mi lesz velem, ha elfogynak a Wodehouse könyvek, de azt hiszem nincs ok aggodalomra, egyszerűen csak újrakezdem majd őket. :)

Moly link

Rejtő Jenő - A ​három testőr Afrikában (9.5p)

Először döcögősen indult. Nem tudom miért, de Rejtővel néha van, hogy amikor belekezdek, először még nem jön a lendület, nem is fogok fel mindent, csak úgy olvasom. Eddig viszont még nem volt olyan, hogy ne fordult volna a kocka, és ez most is így volt. Ahogy belekezdtek a fiúk a baromságok halmozásába, úgy jött meg a lendület, és szép lassan a szívembe zártam őket pár társukkal együtt. A Levin vonal egyszerűen zseniális. :D Hangosan nevetős részek is voltak, mosolygósak is, és olyanok is, amikor csak annyit mondtam magamban, hogy "hát ezt nem hiszem el", és elöntött az a jó érzés, hogy a boldogsághoz egyszerűen csak ilyen könyvek kellenek. :D

Moly link

Rick Osborne, Gary Chapman - Tökéletes ​pajtás (9.5p)

Végigolvastam a 7 éves tesómmal. Ugyan nem vagyok benne biztos, hogy valóban sikerült a szeretetnyelvét megtalálni, de talán ha többet beszélgetünk utána, még az is sikerült volna. Mindenesetre megértette, hogy mik azok a szeretetnyelvek, és mivel ezeknek az ismerete nagyon sokat tud segíteni az életben, ezért szerintem tök jó, ha már ilyen korán találkoznak a témával és meg is értik az alapjait. A bogaras ötlet szuper szerintem, és az is, hogy a végén nekik kell kimondani, hogy szerintük kinek mi a szeretetnyelve. Ezektől valamennyire interaktívvá válik az egész, és sokkal inkább élmény is lesz, mint „csak” egy mese olvasása. :)
Azért vettem meg igazából, mert egy táborban, aminek a szeretet a témája, szeretném a szeretetnyelveket is belevinni a játékokba, feladatokba, beszélgetésekbe. A korosztály ovistól egészen 14-15 évesekig van, kíváncsi vagyok, kinek mennyire tud majd átmenni, hogy mik is ezek a szeretetnyelvek.
(A fél csillag – csak azért, mert van benne 1-2 „amerikai” mondat, ami számomra elveszi az életszerűségét.)

Moly link

Daniel Gottlieb - Drága ​Sam! (10p)

Zsebterápia. Ha egy szóval kéne leírnom ezt a könyvet, azt hiszem, ezt választanám (attól függetlenül, hogy nem hinném, hogy ez egy létező szó:D).
Ennek a könyvnek számomra nagyjából minden szava arany. Tele van olyan gondolatokkal, amikkel az elmúlt néhány év alatt újra és újra összefutottam, és sok közülük nagy hatással volt rám. A felnőtté válás során ismerkedek a világgal, belevetem magamat az önismeret harcaiba, próbálom megtalálni a helyemet. Ez a könyv segített feleleveníteni a már megtalált kapaszkodókat, és azt hiszem, nem árt, ha beszerzem majd a későbbi idők kedvéért is. Olyan ez a könyv szerintem, hogy ha rosszkor olvasom, rossz hangulatban, rossz időszakban, akkor tűnhetnek akár semmitmondó nagy szavaknak is, amikről Daniel Gottlieb ír. Viszont, ha jókor olvasom, nyitott szívvel, megfelelő hangulatban és időszakban (és most hála Istennek első alkalommal így történt), nagyon jó megerősítést tud adni. Emlékeztet sok olyan önismereti, lelki és egyéb dologra, amikre már ugyan lehet, hogy rájöttem valamikor életem során, de szükségem van rá, hogy újra és újra megmutassa nekem valaki, mert könnyen elfeledkezek róluk (és persze számomra új gondolatokkal is kiegészíti ezeket).
Valahogy érződött az egész könyvön szerintem, hogy egy, a saját keresztjéből sokat tanult, és nagy szakmai és élettapasztalattal rendelkező pszichológus írta.
Néhol az élet természete miatt szomorkás, de inkább talán szívmelengető és tanulságos levelek ezek, hálás vagyok az írónak, hogy nem csak az unokájával, hanem velem is megosztotta az élettapasztalatait. :)

Moly link

Marie-Aude Murail - Oh, ​boy! (9.5p)

Azért kezdtem bele, mert szeretem az olyan könyveket, amikben ennyire karakteres szereplők vannak, mint amilyennek leírják itt a fülszövegben gyerekeket. Egy könnyed, egyszerű kis olvasmányra számítottam. Hogy helyette mit kaptam..nehéz pontosan megfogalmazni, de az biztos, hogy sokkal többet. Telis-tele van szeretettel, nevetéssel, könnyekkel és örömkönnyekkel. A 190 oldalnak annyi aprócska hátránya van, hogy nem volt idő arra, hogy a dolgok szépen lassan bontakozzanak ki, mint általában az ilyesmik szoktak, így lehet akár olyan érzése is az olvasónak, hogy túl gyorsan történnek a dolgok, vagy, hogy össze van csapva az egész, de valahogy bennem a végére mégsem maradt ez az érzés. Előfordulnak benne témák, amikkel kapcsolatban általában előítéletem van, ha tudom, hogy egy regényben előfordulnak, de hálát adok érte, hogy nem tudtam erről előre, mert akkor talán kihagyom a könyvet, és azt igazán bánhattam volna. Nagyon bírtam a pow-wow-kat, a szeretet sokszor sajátos, de „hiperőszinte” megnyilvánulásait, és még ha nem is az összes szereplőt ugyanúgy, a maga módján mindegyiket megszerettem. Oh, boy! Olvassátok el, mert megéri:)

Moly link

süti beállítások módosítása