avagy rövid vélemények az általam olvasott könyvekről :)

KönyvBirodalom

Fredrik Backman - Egymás ellen (10+p)

2018. július 19. - aurelie

Ez a csávó nem normális. Fizikailag ugyan messze van, de gondolatban már vagy ezerszer rugdostam meg és ölelgettem agyon. Basszus, ma úgy sírtam a bkvn, hogy nem érdekelt, hogy látják mások, annyira szívből jött és annyira.. Nem is tudom.. Megérdemelték a Medvék.. Úgy érzem, mintha ősidők óta Björnstadban élnék, lehet, hogy holnap el is megyek egy medvetetoválásért. (Remélem a vőlegényem nem lesz túl mérges utána. :D ) Ez a fajta szeretet, amivel át van áztatva minden egyes lap, egy pillanat alatt le tud venni a lábamról. Backman pedig idetol nekem 6 ilyen könyvet, amik egytől-egyig egyszerűen csak erről szólnak. Introvertált vagyok és szuperérzékeny, úgyhogy nehéz leírni, hogy mennyire hatnak rám ezek a könyvek. A "nagyon" nagyon messze van a valóságtól. :D Sokat gondolkozok az életről, úgy érzem, hogy sosem fogom teljesen átlátni, hogy hogyan működik ez a világ, hogy hogyan kell élni meg ilyesmik, de amíg ezeket a könyveket olvasom, úgy érzem, hogy na igen, EZ az élet. Annyira valóságosnak tűnik az egész. Arra jutottam mostanában, hogy mindennek az alapja a szeretet, a szeretethiány és a félelem. Minden visszavezethető ezekre vagy ezeknek a kombójára. Nem tudom FB mit gondol erről, de a Medvékkel átélt minden egyes perc megerősített ebben. És ezért annyira hálás vagyok.

Köszönöm, hogy részese lehettem Björnstadnak, szinte (?) mindenkit megszerethettem, szinte (?) mindenkiben megláthattam a jót és a szeretetet, köszönöm, hogy folytak a könnyeim, köszönöm, hogy hangosan nevettem, köszönöm, hogy megszakadt a szívem és köszönöm a sok dühöt és szeretetet is.

Várom a következőt. Nagyon.

Moly link

James Bowen - Bob, ​az utcamacska (9p)

Ezt a 9 pontot tőlem az élet kapja, az 1 pontot pedig azért vonom le, mert annyira azért még így se volt jó, hogy ugyanannyi pontot kapjon, mint amennyit a 10 pontosak kaptak. :D Mit is értek az így alatt? Nagyon tetszett maga a történet, ami a valóságban megtörtént. Nagyon szép, ahogy a felelősségérzet és a feltétel nélküli szeretet érzése fel tudott emelni valakit ennyire mélyről. Nem vagyok valami nagy állatbarát, szóval eleinte nehéz volt beleélnem magam a történetbe, de azt azért így is sikerült átéreznem, hogy egy állattal való kapcsolat hogyan erősíthet meg egy embert és mi mindent tud adni érzelmileg, lelkileg a gazdájának. (Ennek ellenére még mindig nem szeretnék saját háziállatot, de egy fokkal jobban értem, hogy a barátom miért szeretne. :D) 
Egyik részről értem, hogy miért Bob a főszereplő. Másik részről én viszont valahogy James iránt (talán az előbb is említett ok miatt) jobban érdeklődtem a történet során, de lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül, nem tudom. Például

SPOILER tudtam persze, hogy a drogról való leszokás baromi nehéz, de így hogy leírta, hogy min ment keresztül, egy picit sikerült közelebb hoznia ezt a fajta szenvedést hozzám. Az anyukájával való újra egymásra találásnak örültem nagyon, mert azt éreztem, hogy igazából ők tök fontosak egymásnak, és eleinte nem is értettem igazán, hogy hogyan szakadhat meg így egy ilyen kapcsolat. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg nem ismerek elég részletet a valóságból. 
Az egész hajléktalan létet, az újságot áruló hajléktalanok és az utcazenészek életét is jó volt kicsit közelebbről megismerni, fogalmam sem volt pl., hogy hogyan is működik az újságot áruló hajléktalanok élete, tök örültem neki, hogy kicsit beleláttam, vagy legalábbis találkoztam egy olyan életúttal közelebbről, aminek ez is a része volt. SPOILER

Vicces volt, mert az elején nem tudtam, hogy igaz történet és a cselekményt így kicsit laposnak találtam. Nem értettem, hogy hát ebben meg mit szeretnek ennyire az emberek? (Molyon 94%..) Aranyos persze, de nem szól semmiről.. Aztán amikor rájöttem, hogy igaz történet (persze nem a borítóból vagy ilyesmiből, hanem az előbbi gondolatom miatt rákerestem neten, hogy véletlenül nem az-e:D), mindjárt világossá vált minden. Ez egyébként egy részről kiábrándító, hogy ezek szerint bennem is valahol megvan ez az elvárás, hogy ha nem pörgős egy cselekmény, akkor nem is értem mit szeretnek benne. Másrészt viszont belegondolva, hogy a Mielőtt felkel a nap c. film mennyire tetszett, arra gondolok, hogy talán inkább az volt először a gond, hogy egy „sima állatos” könyv nem tudott lekötni, csak amikor rájöttem, hogy igaziból a való életről szól. De ez már kezd kicsit más téma lenni, úgyhogy befejezem. :) 
Összességében, ha valaki engem kérdez, szerintem egyszer érdemes belevágni. :)

P. G. Wodehouse - Igenis, ​Jeeves! (Jeeves 4.) (9.5p)

Wodehouse szereplői közül a többivel ellentétben Bertie-t nem annyira bírom, elég hamar fel tud idegesíteni. Ebben a könyvben viszont valahogy annyira elmosta ezt az oldalát a (szerintem) jó fajta P.G. W. féle humor, hogy felül tudtam ezen emelkedni és nagyon élveztem az egészet. Jár érte a 9.5 pont. :)

Moly link

Nicolas Barreau - Egy ​este Párizsban (9.7p)

Újabb nyári olvasmány "pótlása". Egy újabb tökéletesen romantikus, párizsi hangulatú könyve az írónőnek. Sokakkal ellentétben én nem vagyok elolvadva Párizstól és a varázsától, de amikor Barreau/Thiele könyveit olvasom, mégis magával tud ragadni ez a világ. Most abban a pillanatban sikerült levennie a lábamról, amikor a Cinema Paradiso című filmet behozta a képbe. Ez a film A Kedvenc Filmem, és akkor azt hiszem nem is kell nagyon mást mondanom. Ami még tetszett ebben a könyvben, hogy el volt rejtve benne egy kis csavar, amire csak a vége felé derült fény, illetve, hogy megint ott volt az, hogy annak ellenére, hogy az első betűtől kezdve tudtam, hogy happy end lesz, végig én is beleéltem magamat a főhős helyébe és a „várni, várni és várni” hangulat itt is végigkísérte az egész történetet, ahogy az írónő eddigi összes regényében is volt ( – persze, hogy olvastam az előző hármat is :) ). Számomra nincsenek benne világmegváltó gondolatok, de azt hiszem az ilyen regényektől hülyeség ezt várni. Kicsit olyan érzés volt olvasni, mintha kitették volna egy ikeás-plüssállat-puhaságú akármire a lelkemet és egy rózsaszín hasonló puhaságú valamivel simogatták volna egy kellemes nyári napon, miközben a kedvenc romantikus zeném szól (nem tudom, van-e ilyen:D) és hozzá nagyon finom limonádét szürcsölök. :D Na így se fejeztem még ki könyvről a véleményemet. :) Várom a következőt, lassan pedig lehet, hogy mégis csak elnézek már egyszer Párizsba.. :)

Moly link

P. G. Wodehouse - Golfőrültek (10p)

Szintén régebbi olvasás, még nyári. Eddig a golfhoz annyi volt a közöm, hogy egyszer 10 éves koromban minigolfoztam egy menetet Balatonföldváron. Soha nem gondoltam volna, hogy életemben valaha is el fogok olvasni ennyi golffal kapcsolatos szakszót önszántamból, és közben ennyit fogok nevetni. Minden egyes Wodehouse regény befejezése után elgondolkozok, hogy hogyan tudtam élni a könyvei nélkül, amíg nem ismertem, és mi lesz velem, amikor befejezem az utolsót. De aztán mindig megnyugtatom magamat, hogy nem lesz gond, egyszerűen csak újrakezdem őket.

Moly link

Neil Gaiman - Szerencsére ​a tej (10p)

Zseniális. Nagyon szeretem az ilyen abszurd meséket, engem kicsit a végtelen történetre emlékeztetett, csak persze sokkal rövidebb verzióban, és persze azért más, de mégis valamennyire rokonoknak érzem őket. :) A rajzok is tetszettek, és ha talán nem is sokszor hangosan nevetős, de belül nagyon sokat nevettem rajta. :) A 7 éves tesóm is tök élvezte, egyedül elolvasta, pedig azért nem mindent olvas el válogatás nélkül.

Moly link