Ez a rész is nagyon jóra sikerült, felpörögtek az események, működésbe léptek az időgépek, jöttek, mentek az idősíkok, a szereplők még mindig karakteresek, a féreglyuktelóknak még mindig hasznukat vették, és még sorolhatnám az Időfutár részekre jellemző dolgokat, alapvetően nem volt sokkal másabb, mint az eddigi részek.
Viszont a vége miatt mérges vagyok, és itt most lehet, hogy lesz SPOILER, szóval, aki nem végzett, majd utána jöjjön vissza, és olvassa el, hogy egyetért-e velem.
Az egész vége össze lett csapva teljesen. Nem tudom, hogy kevés volt az idő a befejezésre, esetleg túl hosszúra nyúlt a történet, és röviden kellett befejezni, vagy elment tőle az írók kedve, vagy mi lehetett a probléma, de nagyon rosszul sikerült így a vége. Nem is beszélve arról, hogy ha már Benedicttel és Imrével megtört az, hogy mindenki a saját idejébe került vissza, akkor Fúziót miért kellett ott hagyni?! :( Az egész sorozatban ő a kedvenc szereplőm, titkon - főleg amióta nem ő a király és még "jobbfej" lett, - végig abban reménykedtem, hogy a végén összejön Hannával, annyira bírtam volna a párosukat <3. Így ott hagyni őt a jövőben.. :( Szóval ezzel sem tudok kibékülni, és azzal sem, hogy ~15 oldalban zárják le az egészet - és akkor lehet, hogy túloztam -, miközben annyi mindenről lehetett volna még írni, pl. ahogy mindenki találkozik, mármint akik eddig szét voltak szóródva az időben, ahogy újra iskolába mennek, ahogy Hanna találkozik a szüleivel, (ahogy Hanna összejön Fúzióval:P) legalább ezek megérdemeltek volna még pár oldalt..
Na de természetesen nem az elégedetlenkedés a célom, mert összességében az egész sorozat nagyon szuper volt, nagyon örülök az olvasási élménynek, amit adott, hogy sokszor segített az elalvásban (és nem úgy, hogy unalmas volt:D hanem úgy, hogy elvonta a figyelmemet a hétköznapok dolgairól), örülök, hogy sokkal közelebb hozta Kempelent, Mozartot, Schikanedert (akinek eddig a létezéséről sem tudtam:D), Nérót, Senecát, Petroniust, Galvanit, Born Ignácot és az összes többi embert az érintett korokból, akik még szerepeltek benne. Hálás vagyok, hogy már nem kell szégyenkeznem, ha valaki megkérdezi, hogy körülbelül mikor élt Mozart. :D
Köszönöm Emesének, aki a nyári táborban olvasta és megmutatta az első részt, és köszönöm az íróknak, hogy kitalálták, és hogy megírták, és a rádiójátékból könyv is lett. :) A tesóm most szeretne belekezdeni, úgyhogy lelkesen meg is veszem neki az első részt a névnapjára. :)
