avagy rövid vélemények az általam olvasott könyvekről :)

KönyvBirodalom

Fredrik Backman - Itt járt Britt-Marie (10p)

2016. június 15. - aurelie

A 9.9 egyszerűen csak azért van, mert Fredrik Backmantől nem az első könyvet olvasom. Egyébként szinte biztos, hogy 10-et adnék rá, de valahogy így nem akaródzott. Méghozzá szerintem főleg azért, mert a másik két könyvnél a történet vége annyira tökéletes volt (legalábbis számomra), itt pedig valahogy mást vártam volna. Drukkoltam egy végkifejletnek, és nem az lett, és nem tudtam elfogadni. Na de egy könyv nem csak a végéből áll, úgyhogy térjünk inkább rá a többi, sokkal lényegesebb részére. :)
Szerettem olvasni. Kíváncsi voltam a végére, de közben nem akartam, hogy vége legyen. Az egész atmoszférája annyira jó volt. Amikor Backman könyveit olvasom, valahogy az egész hangulatomat áthatja a könyv, belekúszik a napjaimba a történethez társuló érzés. Ahogy a focinak megteremti ezt a különleges, varázslatos légkört, az valami zseniális. (Pont így az EB előtt pedig nagyon találó volt. :) ) Ez persze csak egy példa a sok dolog közül, amivel levett a lábamról FB. Megpróbálom még összeszedni, mik azok, amik miatt a kedvencem. Az egyik, amit a legjobban bírok a stílusában, a tőmondatok, na azok itt is megjelennek. Egy másik: az, ahogy a dolgokat más dolgokkal írja le. Ráadásul annyira random, alapból oda nem illő dolgokkal, amik ennek ellenére mégis tökéletesen leírják a helyzetet. Úgy értem, hogy olyan hasonlatokat használ, mint például "A szerelem nem kell, hogy tűzijáték legyen mindenki számára. Lehet ötbetűs főváros, vagy a cipő talpalásának kiszámítható időpontja." vagy "Hitelre? – szörnyülködik Britt-Marie, majdnem hasonló rettenettel, mintha épp azt ajánlották volna neki, fizessen természetben.". 
Aztán ahogy az állatokról ír. Ovenél a macska. Elsánál a wors. Itt a patkány. Ahogy személyiséget ad nekik. Annyira vicces szerintem. Az irónia. A magától értetődő mondatok. Már ha értitek, itt (Britt-Marie-nél) mire gondolok. Ha. A szeretet. Ahogy egyszerre szorul össze a szívem, nevet a lelkem, és folyik a könnyem, bár már nem tudom, pontosan melyik miatt is. 
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, hogy miért Fredrik Backman a kedvencem, azt mondanám: azért, mert a hétköznapi és egyben végtelen szeretetről ír. Mindig olyan karaktert alkot meg, akinek csomó hülye dolga van, de mindezek ellenére ott van a szeretetre méltósága. És a többi szereplő is olyan, - ebben az esetben igazából Borgnak szinte az összes lakója, - hogy ott vannak bennük a hétköznapok hibái, tévedései, küzdelmei, de az egymás iránti szeretet, még ha nem is mindig ugyanabban a formában, de mindig megmarad. És ez azért ennyire jó, mert az életben is annyi ilyen rigolyás ember van, és mi is tele vagyunk hibákkal, tévedésekkel és küzdelmekkel, és ezek a történetek azt üzenik, hogy fogadjuk el egymást, és lássuk meg egymásban a jót, mert akkor annyi mindent kaphatunk egymástól, illetve az egész helyzettől, és sokkal többek leszünk ezáltal.
Oké, most kicsit kevertem az általános véleményemet Backmanről, és a véleményemet konkrétan erről a könyvről. Szóval visszatérve: Britt-Marie is ilyen. Csomó rigolyája van, csomó hülyesége, de valahol mégis mindegyik mögött a szeretet bújik meg.
Szóval a kulcsszavak: szeretet, irónia, humor.
Meggondoltam magamat, visszajöttek az olvasás közbeni élmények, mégis 10 pontot adok rá.
:)

Moly link

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvbirodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr428810952

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.