avagy rövid vélemények az általam olvasott könyvekről :)

KönyvBirodalom

Fredrik Backman - A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb (10p+)

2017. június 25. - aurelie

Nem véletlenül van a megjelenés után pár héttel már 20 idézet belőle, annak ellenére, hogy mindössze 87 oldalas. Backman ismét oldalról oldalra, újra és újra levett a lábamról, olvadoztam, rajongtam, sírtam, boldog voltam, könnyeztem, örültem, nevettem. Ő nem mindenki írója, de hogy az én íróm, hogy olyan, mintha nekem találták volna ki őt, az biztos. Mintha pontosan tudná, hogy milyen könyvek tesznek engem boldoggá, és csakis emiatt lennének ilyenek a mondatai, a stílusa, a szereplői, a történetei. Szóval röviden: még mindig kedvenc, és ha csak ezt a könyvet olvastam volna tőle, valószínűleg akkor is az lenne.

(Egyébként a nagymamám Alzheimeres, és pont mostanában gondolkoztam, hogy olvasok esetleg egy regényt a témában, bár ezt a könyvet Backman miatt vettem meg, később jöttem rá, hogy emiatt még közelebb áll a szívemhez, mint gondoltam. :) )

Moly link

P. G. Wodehouse - Tüzes ​víz (10p)

Nem tudtam, melyik Wodehouse-zal folytassam, csak azt tudtam, hogy már nagyon hiányzik, és hogy nem Bertiere van most szükségem. Galahadet kerestem először, mert eddig ő a nyertes nálam, de valahogy nem futottunk össze a keresgélés közben, viszont belebotlottam ebbe. Sok jót írtak róla, gondoltam, ha nincs benne Bertie, jöhet. Tökéletes választás volt. Galahad helyett kaptam egy Packyt, vele együtt pedig a szokásos módon ezernyi szálat, ezernyi kavarást, ezernyi vállrángatózós tömegközlekedésen nevetést, ezernyi hangosan kacagást otthon és ezernyi happy endet. :) Eszembe jutott most, hogy mi lesz velem, ha elfogynak a Wodehouse könyvek, de azt hiszem nincs ok aggodalomra, egyszerűen csak újrakezdem majd őket. :)

Moly link

Rejtő Jenő - A ​három testőr Afrikában (9.5p)

Először döcögősen indult. Nem tudom miért, de Rejtővel néha van, hogy amikor belekezdek, először még nem jön a lendület, nem is fogok fel mindent, csak úgy olvasom. Eddig viszont még nem volt olyan, hogy ne fordult volna a kocka, és ez most is így volt. Ahogy belekezdtek a fiúk a baromságok halmozásába, úgy jött meg a lendület, és szép lassan a szívembe zártam őket pár társukkal együtt. A Levin vonal egyszerűen zseniális. :D Hangosan nevetős részek is voltak, mosolygósak is, és olyanok is, amikor csak annyit mondtam magamban, hogy "hát ezt nem hiszem el", és elöntött az a jó érzés, hogy a boldogsághoz egyszerűen csak ilyen könyvek kellenek. :D

Moly link

Rick Osborne, Gary Chapman - Tökéletes ​pajtás (9.5p)

Végigolvastam a 7 éves tesómmal. Ugyan nem vagyok benne biztos, hogy valóban sikerült a szeretetnyelvét megtalálni, de talán ha többet beszélgetünk utána, még az is sikerült volna. Mindenesetre megértette, hogy mik azok a szeretetnyelvek, és mivel ezeknek az ismerete nagyon sokat tud segíteni az életben, ezért szerintem tök jó, ha már ilyen korán találkoznak a témával és meg is értik az alapjait. A bogaras ötlet szuper szerintem, és az is, hogy a végén nekik kell kimondani, hogy szerintük kinek mi a szeretetnyelve. Ezektől valamennyire interaktívvá válik az egész, és sokkal inkább élmény is lesz, mint „csak” egy mese olvasása. :)
Azért vettem meg igazából, mert egy táborban, aminek a szeretet a témája, szeretném a szeretetnyelveket is belevinni a játékokba, feladatokba, beszélgetésekbe. A korosztály ovistól egészen 14-15 évesekig van, kíváncsi vagyok, kinek mennyire tud majd átmenni, hogy mik is ezek a szeretetnyelvek.
(A fél csillag – csak azért, mert van benne 1-2 „amerikai” mondat, ami számomra elveszi az életszerűségét.)

Moly link

Daniel Gottlieb - Drága ​Sam! (10p)

Zsebterápia. Ha egy szóval kéne leírnom ezt a könyvet, azt hiszem, ezt választanám (attól függetlenül, hogy nem hinném, hogy ez egy létező szó:D).
Ennek a könyvnek számomra nagyjából minden szava arany. Tele van olyan gondolatokkal, amikkel az elmúlt néhány év alatt újra és újra összefutottam, és sok közülük nagy hatással volt rám. A felnőtté válás során ismerkedek a világgal, belevetem magamat az önismeret harcaiba, próbálom megtalálni a helyemet. Ez a könyv segített feleleveníteni a már megtalált kapaszkodókat, és azt hiszem, nem árt, ha beszerzem majd a későbbi idők kedvéért is. Olyan ez a könyv szerintem, hogy ha rosszkor olvasom, rossz hangulatban, rossz időszakban, akkor tűnhetnek akár semmitmondó nagy szavaknak is, amikről Daniel Gottlieb ír. Viszont, ha jókor olvasom, nyitott szívvel, megfelelő hangulatban és időszakban (és most hála Istennek első alkalommal így történt), nagyon jó megerősítést tud adni. Emlékeztet sok olyan önismereti, lelki és egyéb dologra, amikre már ugyan lehet, hogy rájöttem valamikor életem során, de szükségem van rá, hogy újra és újra megmutassa nekem valaki, mert könnyen elfeledkezek róluk (és persze számomra új gondolatokkal is kiegészíti ezeket).
Valahogy érződött az egész könyvön szerintem, hogy egy, a saját keresztjéből sokat tanult, és nagy szakmai és élettapasztalattal rendelkező pszichológus írta.
Néhol az élet természete miatt szomorkás, de inkább talán szívmelengető és tanulságos levelek ezek, hálás vagyok az írónak, hogy nem csak az unokájával, hanem velem is megosztotta az élettapasztalatait. :)

Moly link

Marie-Aude Murail - Oh, ​boy! (9.5p)

Azért kezdtem bele, mert szeretem az olyan könyveket, amikben ennyire karakteres szereplők vannak, mint amilyennek leírják itt a fülszövegben gyerekeket. Egy könnyed, egyszerű kis olvasmányra számítottam. Hogy helyette mit kaptam..nehéz pontosan megfogalmazni, de az biztos, hogy sokkal többet. Telis-tele van szeretettel, nevetéssel, könnyekkel és örömkönnyekkel. A 190 oldalnak annyi aprócska hátránya van, hogy nem volt idő arra, hogy a dolgok szépen lassan bontakozzanak ki, mint általában az ilyesmik szoktak, így lehet akár olyan érzése is az olvasónak, hogy túl gyorsan történnek a dolgok, vagy, hogy össze van csapva az egész, de valahogy bennem a végére mégsem maradt ez az érzés. Előfordulnak benne témák, amikkel kapcsolatban általában előítéletem van, ha tudom, hogy egy regényben előfordulnak, de hálát adok érte, hogy nem tudtam erről előre, mert akkor talán kihagyom a könyvet, és azt igazán bánhattam volna. Nagyon bírtam a pow-wow-kat, a szeretet sokszor sajátos, de „hiperőszinte” megnyilvánulásait, és még ha nem is az összes szereplőt ugyanúgy, a maga módján mindegyiket megszerettem. Oh, boy! Olvassátok el, mert megéri:)

Moly link

P. G. Wodehouse - Hübele ​Sámuel (10p+)

Tegnap adtam egy másik Wodehousera is 10p+-t, szóval lehet, hogy csak nagyon ilyen hangulatban vagyok mostanában, de erre sem tudok kevesebbet adni. Ez a romantikus vonal, Sam személyisége, az újabb szuper szereplők (Fasírt, Kay, Lord Tilbury, Csimpiék társasága, stb.), a váratlan fordulatok, a sziporkázó hasonlatok, szóval ezek így együtt egyszerűen újra levettek a lábamról. Nem tudom, hogy mikor volt utoljára ilyen, de többször felnevettem hangosan a megállóban/utcán, illetve talán ott nem kifejezetten hangosan, de tuti, hogy villamoson is.
Csak ajánlani tudom ezt az oldalt: https://moly.hu/konyvek/p-g-wodehouse-hubele-samuel/idezetek. De azért egyet ide is kiemelnék, csak úgy, véletlenszerűen:

"Mr. Wrenn, ha ebéd után, a Fleet Streeten találkozott vele valaki, igen kellemes, csendes, nyugodt úriembernek tűnt. Reggeli közben viszont a bengáli tigris is tanulhatott volna tőle egyet-mást.
– Fipfóvótev? – krákogta, azt a kora reggeli, külvárosi tájszólást beszélve, amely nem más, mint a lekváros pirítóson átszűrt, közönséges angol nyelv.
– Dehogyis volt ez sípszó, drága bácsikám – csitítgatta Kay. – Mondom, hogy rengeteg időd van még.
Mr. Wrenn némileg megnyugodva ismét nekilátott a reggelinek. Lenyelte az utolsó falatot, és a csészéért nyúlt.
– Hámóa?
– Még csak negyed.
– Biftohpontohamjár?
– Tegnap igazítottam be."

Nem tudom tovább ragozni, de a 10p+ talán mindent elmond. Tényleg eddigi (egyik?) legjobb Wodehouseom. Kihagyhatatlan. :) ♥

Moly link

P. G. Wodehouse - Egy ​pelikán Blandingsben (10p+)

[Wodehouse+Galahad+Császárnő=10p+] (a 10 pontból) Többször elöntött már az érzés, mióta rátaláltam Wodehousera, hogy nem értem, hogy tudtam eddig nélküle élni, és olyan, mintha egyenesen nekem írta volna a könyveit, és ezután az olvasás után is újra megerősödött bennem ez az érzés. Továbbra sem tudok betelni az abszurd, váratlan, humoros és telitalálat hasonlataival. Muszáj idetennem egyet: "Kitűnt belőle, hogy körülbelül annyi becsülete van a háziasszony szemében, mint amennyi Heródes királynak lehetett az izrealita anyák szombat délutáni társas összejövetelén." Ezen annyira, de annyira nevettem, és még most is, amikor elolvasom, újra üt. Nem tudom, hogy valójában annyira vicces-e, vagy csak jókor talált meg jó helyen, de az ilyen és ehhez hasonló mondatok mindig telibe találnak, és annyira, de annyira jól esnek ezek a találatok. :D Olyan "szívből-felnevetős-helyzeteket" okoznak, és gondolom nem kell sokáig magyaráznom, hogy nagyon szeretem ezeket a helyzeteket. Azt hiszem, örökké hálás leszek Wodehousért és Wodehousenak. :)

Moly link

P. G. Wodehouse - A ​rút rendőr románca (10p)

Először fáradtan olvastam az Arcképvázlat Shakespeare-ről című alkotást. Hiba volt. Emiatt felmerült bennem, hogy talán nem az egész könyv annyira nagyon jó, mint ahogy reméltem. A végén, mikor az utolsót is befejeztem, újraolvastam ezt, és kiderült, hogy nem volt igazam. Egytől egyig rajongok mindegyik kis történetért, és az egészben talán az volt a legjobb, hogy sok közülük nem csak baromi vicces, hanem ráadásul annyira szívet melengetőek is vannak köztük, hogy nem tudtam betelni velük. A kabalamacska, Mordred tüzes udvarlása, A rút rendőr románca és még a Vérbeli szurkolók után is, sőt valójában az összes elolvasása után olyan jó érzés töltött el, hogy..nehezen tudom megfogalmazni, hogy milyen, de valami olyasmi, hogy itt vagyok, Wodehouse-t olvasok, nevettem egy jót, minden rendben van. :) A Wodehouse könyvek olvasásánál az egyik legjobb élmény számomra, amikor befejezek egy könyvet, és rájövök, hogy mennyire baromi sok van még, amit nem olvastam, és hogy mire befejezem majd őket, addigra pont elfelejtem, hogy melyik miről is szólt, és újra is kezdhetem a listát, így kitartanak életem végéig. :D

Moly link

Janikovszky Éva - Felnőtteknek írtam (9.9p)

Annyira szeretem Janikovszy Évát. Már kisebb koromban is szerettem 'A már óvodás vagyok'-ot (persze most is szeretem), és most, hogy újra találkoztunk, felelevenedett bennem az élmény, hogy mennyire szeretem, ahogyan ír.
Az első résznél kicsit elbizonytalanodtam. Jók voltak azok az írások is, de valahogy nem élveztem őket igazán, sőt talán 1-2 volt, ami kicsit sok is lett már a végére.
Az könyv többi része viszont többszörösen is "kárpótolt" az első rész után. Annyira szimpatikus az életfelfogása, ahogyan él, az emberekhez való hozzáállása. Nem tudom ezt máshogy megfogalmazni, mint hogy "otthon érzem magam", miközben olvasom, amiket ír. Jól esik a derű, ami sugárzik az írásain keresztül (és nem mellesleg a róla készült fotókon keresztül is). Az egyik legjobban egyébként például az tetszett, hogy tök érdekes volt betekinteni egy ilyen irodalmi találkozó (nemzetközi gyermekkönyv kongresszus) hangulatába. Meg olyan jó volt olvasni az apró, de mégis hatalmas bölcsességeket a boldogságról, a sérelmek elfelejtéséről, az örömről és még sok-sok minden másról. Azt hiszem, a következő "könyvtár-túrámon" begyűjtök még valamit tőle. :)

Moly link