Újabb nyári olvasmány "pótlása". Egy újabb tökéletesen romantikus, párizsi hangulatú könyve az írónőnek. Sokakkal ellentétben én nem vagyok elolvadva Párizstól és a varázsától, de amikor Barreau/Thiele könyveit olvasom, mégis magával tud ragadni ez a világ. Most abban a pillanatban sikerült levennie a lábamról, amikor a Cinema Paradiso című filmet behozta a képbe. Ez a film A Kedvenc Filmem, és akkor azt hiszem nem is kell nagyon mást mondanom. Ami még tetszett ebben a könyvben, hogy el volt rejtve benne egy kis csavar, amire csak a vége felé derült fény, illetve, hogy megint ott volt az, hogy annak ellenére, hogy az első betűtől kezdve tudtam, hogy happy end lesz, végig én is beleéltem magamat a főhős helyébe és a „várni, várni és várni” hangulat itt is végigkísérte az egész történetet, ahogy az írónő eddigi összes regényében is volt ( – persze, hogy olvastam az előző hármat is :) ). Számomra nincsenek benne világmegváltó gondolatok, de azt hiszem az ilyen regényektől hülyeség ezt várni. Kicsit olyan érzés volt olvasni, mintha kitették volna egy ikeás-plüssállat-puhaságú akármire a lelkemet és egy rózsaszín hasonló puhaságú valamivel simogatták volna egy kellemes nyári napon, miközben a kedvenc romantikus zeném szól (nem tudom, van-e ilyen:D) és hozzá nagyon finom limonádét szürcsölök. :D Na így se fejeztem még ki könyvről a véleményemet. :) Várom a következőt, lassan pedig lehet, hogy mégis csak elnézek már egyszer Párizsba.. :)