Zsebterápia. Ha egy szóval kéne leírnom ezt a könyvet, azt hiszem, ezt választanám (attól függetlenül, hogy nem hinném, hogy ez egy létező szó:D).
Ennek a könyvnek számomra nagyjából minden szava arany. Tele van olyan gondolatokkal, amikkel az elmúlt néhány év alatt újra és újra összefutottam, és sok közülük nagy hatással volt rám. A felnőtté válás során ismerkedek a világgal, belevetem magamat az önismeret harcaiba, próbálom megtalálni a helyemet. Ez a könyv segített feleleveníteni a már megtalált kapaszkodókat, és azt hiszem, nem árt, ha beszerzem majd a későbbi idők kedvéért is. Olyan ez a könyv szerintem, hogy ha rosszkor olvasom, rossz hangulatban, rossz időszakban, akkor tűnhetnek akár semmitmondó nagy szavaknak is, amikről Daniel Gottlieb ír. Viszont, ha jókor olvasom, nyitott szívvel, megfelelő hangulatban és időszakban (és most hála Istennek első alkalommal így történt), nagyon jó megerősítést tud adni. Emlékeztet sok olyan önismereti, lelki és egyéb dologra, amikre már ugyan lehet, hogy rájöttem valamikor életem során, de szükségem van rá, hogy újra és újra megmutassa nekem valaki, mert könnyen elfeledkezek róluk (és persze számomra új gondolatokkal is kiegészíti ezeket).
Valahogy érződött az egész könyvön szerintem, hogy egy, a saját keresztjéből sokat tanult, és nagy szakmai és élettapasztalattal rendelkező pszichológus írta.
Néhol az élet természete miatt szomorkás, de inkább talán szívmelengető és tanulságos levelek ezek, hálás vagyok az írónak, hogy nem csak az unokájával, hanem velem is megosztotta az élettapasztalatait. :)
