Több dolog miatt kap 10 pontot. :) Az egyik ilyen dolog elég személyes: a valóságos Sárit és Dórit ismerem, és emiatt külön élmény volt olvasni a könyvet, gondolok itt az olyasmi dolgokra, hogy amikor ott tartottam a történetben, hogy mettől meddig tart a tábor, rögtön beugrott, hogy "augusztus 6. a vége? az pont a szülinapjuk" - és pár sorral később ott volt, hogy ez a könyvben sincs másként. :) Ez, és az, hogy a személyiségük is mennyire hasonlított a valóságbeli személyiségükhöz, igazából apróságok, de azért nem gyakran olvas az ember olyan könyvet, ami igazából a barátairól szól. :D Aztán még - ,bár ez is inkább személyes, - az ismerős helyszínek miatt is jár az a 10 pont, ilyenekről is szívesen olvasok. :) Ami viszont a legjobban tetszett az egészben, azok a szóviccek. Nem számít, hogy 24 vagyok, nem számít, hogy Bosnyák Viktória könyvei gyerekkönyvek, a szóviccek azok szóviccek és kész. :D Olyankor voltak a legjobbak, amikor egyáltalán nem számítottam rá, és olvastam tovább automatikusan, aztán egyszer csak megálltam, hogy "hé, mi is volt ott 2 sorral feljebb?? na neeee" és ott volt egy újabb szóvicc, én meg majdnem lemaradtam róla, de aztán még jó, hogy nem. :D Na igen, és mi az, ami még tök jó volt, hát például az, hogy a már felsoroltak mellett ott van egy kis varázslat, sok-sok kreativitás, egy kis rejtély, egy kis romantika, úgyhogy az ismerősség és a szóviccek mellett még sok más dolog színezi a történetet. :) Szóval gyerekeknek mindenképp, budapesti gyerekeknek még inkább, de gyermeklelkű felnőtteknek is érdemes szerintem elolvasni. :)
